Megjegyzések:
| | V_Gabor 2019.10.26 18:48 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">GCAK mozgó füzete fotókon</div>
Az első út alatt készült füzet kitöltött, pecsételt és aláírt oldalai.
|  | | V_Gabor 2019.05.14 20:00 | | @Ancs: nem volt mit kiheverni. Jó volt, de nem haltam bele. Leírom részletesen, Ti is benne lesztek! :)
Elkezdtem - itt - leírni a sztorit.
Szerk.: kész!
Minden túranapról 20:00 időponttal van egy bejegyzés lentebb.
Jó olvasgatást kívánok mindenkinek! :)
| | | V_Gabor 2019.05.03 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">Haza: vonat, HÉV egy kis bringázás (péntek) Sátoraljaújhely - Hatvan - Gödöllő - Budapest</div>
Reggel időben és frissen ébredtem. Már este átpakoltam mindent, hiszen ma nem bringás ruhában utazom. Az időjósok felhőszakadást vizionáltak az egész országra, amiből - szerencsére - nem lett semmi. Ezt akkor még nem tudtam, így még az esőnadrágom is elő volt készítve.
A vonat indulása előtt 40 perccel kint voltam az állomáson. Az előző napon megérdeklődött helyen vettem magamnak reggelit, innivalót és - ha jól emlékszem - egy kávét is kértem. A vonat kellemes meglepetés volt. Nem kellett a bringát a magas vagonba egy szűk ajtón beemelni, pedig ilyesmit mondott tegnap a pénztáros. Volt külön kerékpárok számára kijelölt rész, felhajtható ülésekkel. Ide szépen tudtam rögzíteni a bringát gumipókkal. Én a vagon másik részében ületem le a csomagokkal együtt. Innen ráláttam a bringára. 7:48-kor indult a vonat és végig pontosan haladt.
Sajnos csak Hatvanig lehetett szállítani kerékpárt, mivel a Budapestig hátralévő szakaszt felújítják, még a síneket is felszedték. Így a tervem az volt, hogy áttekerek Gödöllőre, majd onnan HÉV-vel megyek az Örsig, onnan pedig már csak egy kis gurulás és otthon is vagyok. Ez így is lett. Tura, Vácszentlászló és Valkó érintésével, 32 km megtétele és egy jókora domb megmászása után értem el a HÉV-et. Az emelkedő nem esett túl jól. Sok autó is száguldozott az úton, szerencsére csak egy döntött úgy, hogy centizget engem. Megterhelő is a kormányt 4 ezredfokkal elfordítani! A gyilkossági kísérletnek is minősíthető manőver sokkal kényelmesebb. No comment.
Az emelkedőn elment mellettem egy - ránézésre 5 kg-os - bringával egy pasas. Nagyon nehezen előzött le, és tőlem 100-150 méterre eltávolodva meg is állt a távolság növekedése. Ez azért kicsit jólesett. :) Bár gondolom, hogy nem ezek voltak az első kilométerei ma.
Gödöllőn megküzdöttem az automatával, alig akarta bevenni az érintéseimet. Végül minden szükséges jegyet megvettem (3 féle kell: jegy, kiegészítő és egy a bringának). Itt pénztár nincs, legalábbis én nem láttam. A HÉV-en majdnem elaludtam a zötykölődő vagonban. Mivel fogni kellett a biciklit, így a csomagokra borultam. Itt már hétágra sütött a nap, jó meleg volt a vagonban. Beérve az Örs vezér térre, igyekeznem kellett a leszállással.
A városon át már észre sem vettem, hogy 8 km-t tekertem. Úgy tűnt, mintha csak a közértig tekertem volna el. Jólesett a napsütés. A város levegője viszont erősen mellbevágó volt a kéthétnyi szabadban töltött idő után. <i>Welcome home!</i>
<div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">Pár gondolat a végén</div>
<b>Összegzés</b>: 1160 km-t tekertem a 13 túra + 1 pihenő + odaút/visszaút napokon. 4 defektet javítottam (mind a hátsó keréken), ez 3 alkalom volt, mivel az egyik esetben 2 lyuk volt egymástól 3 cm-re. A bringát gyakran és alaposan tisztítottam, főként a láncot és a hajtás többi elemét. Semmi nem romlott el a bringán, bár az esőben felszedett homoktól ropogott a lánc terhelés alatt. A száraz olaj jó döntés volt ezeken a szakaszokon. Felszerelésemből egy drybag ment tönkre, valami kidörzsölt rajta pár apró lyukat (ebben volt GCAK és a napközben szükséges váltóruha szettem). Szerencsére semmi nem ázott be (a végén már nem esett).
Szerszámok közül szinte semmit nem használtam, csak a kétféle olajat, a tisztításra használt fogkefét és pár foltot a belsőkre (+pumpa és gumileszedők). Jól jött a gumikesztyű a szakadó esőben a defekt szereléséhez. Bár nem volt sáros a külső, de a nedves homok mindenre tapadt volna a kezemről. Imbuszkulcs készletemet Péter60 használta egyedül. :)
A 2 hetes bringatúra alatt, 53 ládát találtam meg (kettőt gyógyítottam).
<b>Ami nagyon bejött</b> az eső elleni védekezésben, az a nyeregcsőre húzott fekete villamos szigetelőszalag (gyorsan elérhető) és a kétféle ducktape a pumpa szárán (azt használtam csak, ami inkább a vill.szigetelő szélesebb verziója volt). Ezeket a GoPro folyamatos powerbank-os táplálása miatt a csatlakozó lefedésére használtam. Egyszer sem jutott víz a nyitott USB-C-hez.
<b>Ami hiányzott</b>: a slime a csere gumikba. Picit jobban bíztam a defektgátlóval töltött belsőben. Nem számoltam azzal, hogy ilyen gyorsan ki kell cserélnem a "száraz" tartalékra. Bizalmam alapja az volt, hogy 2013 óta nem kaptam defektet (azaz nem kellett ragasztani). Egyszer sem!
A nehéz táskák és az új (2018-as) belsőbe - szerintem - kevesebb folyadék is a defekteket segítette elő.
<b>Amit nem használtam</b>: a kullancskiszedő (de jó!), gyógyszerek/kötszerek és egy hosszú ujjú póló. Szóval felesleges dolgot nem vittem. Talán a fejlámpát otthon hagynám (bringa lámpa mindig kéznél volt).
<b>Tanácsaim az Alföldi Kéktúrához</b>:
- csak biciklivel javaslom teljesíteni (széles gumival, nem trekking!);
- nyáron/nagy melegben NE(!) menj, csak ha imádsz aszalódni a napon (vagy teve vagy);
- egyben a távot legjobb tavasszal megtenni, még az esők előtt (úgyse úszod meg eső nélkül, ezzel számolni kell);
- sáros időben ne menj, ezt próbáld meg elkerülni;
- részletekben a kunsági és nyírségi homokos szakaszokat a tél végével tekerném 2-3 napot szánva egyikre-másikra, ekkor még nedves a homok, nem süpped;
- a szállásokat mindig előre lefoglalnám;
- enni- / innivalót lehet útközben is szerezni, egy kis "túlélő" tartalék elég, meleg ételhez minden szakaszon hozzá lehet jutni (kis kitérővel);
- 50 és 80 km között AK szakaszokat érdemes egy napra tervezni (ld. fent az én bontásomat), persze ez függ a tereptől;
- vizet a Petróczi iskola környékén nem könnyű szerezni;
- végül: Te is meg tudod megcsináli!
Sok sikert és jó élményeket kívánok! :)
|  | | Ancs 2019.05.02 20:39 | | Gratulálok a teljesítéshez Gábor! Majd érdekelne egy kis beszámoló, ha kiheverted az elmúlt 2 hetet! :D
| | | V_Gabor 2019.05.02 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D13 (csütörtök) Dombrád - Sátoraljaújhely</div>
Utolsó AK nap! Hurrá! Nagyon szép időre ébredtem, már kora reggel teljes erővel sütött a nap! A szállásomon reggelizni is lehetett, így kihasználtam a lehetőséget. Mindent egyben tudtam fizetni SZÉP kártyával, pompás.
Már korábban összepakoltam, le is vittem mindent, ám a biciklimet elzárták. Ez jó dolog, csak nem tudtam róla. Az egész étterem rész le volt zárva, így az a nagy terem is, ahová tegnap leraktam a bringát. Miután ettem, megkértem a személyzetet, hogy nyissák ki nekem és már indulhattam is vissza a dombrádi kitérő után Tiszakanyár és a kék jelzés felé. A faluban a kereszteződésnél észak felé fordultam és egy hosszú utcán végighaladva elértem a Tisza gátját. Kutyával nem találkoztam, illetve egy-kettőt láttam, de mind szelíden feküdt a napsütésben.
Egy rövid murvás szakasz következett a gáton, egészen a hídig. Itt ÉK felé fordultam és a hídon átnézve megláttam a hegyeket. A zöld szerkezet adta a kép keretét, egészen felemelő érzés volt! Azért előtte még megálltam egy pár fotóra a Borsod-Abaúj-Zemplén megye táblánál.
Nos, újból átkeltem a Tiszán, de nem ez volt az utolsó folyó az AK teljesítése során. Hátra volt még a Bodrog. A híd után felkerestem az árapasztó tároló ládáját (GCARVI). Ez kis kitérő volt a kékről. Visszatértem a kékre és folytattam a Tisza jobb partján vezető utamat. Egészen Cigánd határáig a töltés tetején tekertem. Nem volt túl változatos a táj, gyakran mindkét oldalról hatalmas fák sora zárt el minden kilátást. A Tiszát épp csak egyszer-kétszer láttam.
A faluba beérve az első tervezett látványosság felé vettem az irányt. A Bodrogközi Múzeumporta igen gazdag látnivalókban, tele interaktív bemutatóval. Megnéztem a tájházat, a Sőregi-házat, felmentem a kilátóba. Egy nagyon kedves hölgy kalauzolt végig, alig akart elengedni. Mindent nem tudtam kipróbálni, de így is jó sok időt eltöltöttem, mire mindennek a végére értem. A biciklim addig az udvaron pihent. Lezárni itt sem kellett. GCCIGA dupla(!) ládát a pénztárnál kaptam meg. Szép hely, mindenkinek ajánlom, senki ne siessen, ha itt jár! Megéri. Elbúcsúztam kedves vendéglátóimtól és áttekertem a református templomhoz. Érdekes elrendezése van, L alakban vannak a padok, a szószék pedig középen. Mivel éppen takarítottak, így be tudtam nézni ide is.
Ezután következett az a szakasz, amitől picit tartottam. Jobban, mint a homoktól. A sáros út. Megint nagy szerencsém volt, mivel errefelé már két napja jó idő volt, így a földutak szárazak voltak. Olyan jó volt, hogy a gátőrházig (Erzsébet-tanya) hasonló tempóban tudtam haladni, mint az aszfalton. Ez a mai napra nagyon jó előjel volt.
A pecsétet egy kis hídon átkelve, oszlopon találtam meg. Szerencsére a beszámolókból hallott kutyák elmaradtak, így háborítatlanul folytathattam tovább az utam a ragyogó napsütésben. Az épületeket magam mögött hagyva sajnos én is felfedeztem a benőtt, járhatatlan szakaszt, ami szerencsére csak párszáz méteren át tartott. A bokrok és a szántóföld határán tudtam haladni, nem kockáztattam volna a szúrós bokrok között egy újabb defektet.
Kelet felé fordulva még egy háromszögnyit kerülnöm kellett. Ez a kis szakasz is bozótos volt, ráadásul levágott ágaggal is eltorlaszolták az arra vezető utat. Ezzel vége is volt a prolémás szakaszoknak. Innen már végig a kéken tudtam haladni, egészen Sátoraljaújhelyig.
Pácinig nyíl egyenes út vezetett északi irányba. A településre beérve egy parkon keresztül értem el a Mágocsy-kastélyba. A személyzet a hűvös falak közül a szabadban keresett menedéket. Kint napoztak. Betértem, pecsételtem és megnéztem a két szintes kastély kiállításait. Nem volt rossz, de nagyon sok volt a láthatóan új berendezés. Azért jó volt ezt is megnézni. Szuper, hogy ilyen jó állapotban van az élület és az azt körülvevő falak, tornyok.
A kiállítás után visszatértem a nyeregbe és újra a parkon, majd a temetőn keresztül hagytam el Pácint. Néhány perc múlva meg is láttam az első határkövet. Itt a kéktúra érinti a határt, hogy egy kerülő után észak felől érje el Karcsát. A nyílt terepen végig láthattam a környező hegyeket, átmentem egy szép nagy kő hídon is. Mielőtt elértem volna Karcsa határát, még volt pár rövid szakasz, ahol a nagy tócsákat alig tudtam kikerülni az úthoz közeli bokrok miatt. A nyeregből egyszer sem kellett leszállnom.
A faluba beérve egy bácsi nem igazán értette, hogy honnan jövök "onnan északról". A pecsétet a szép, Árpád-kori templom előtt találtam meg. Mivel a vaskos ajtó nem volt zárva, így bent is szét tudtam nézni. Mellette egy tájház is volt. Felhívtam az ajtón látható telefonszámot és hamarosan érkezett is egy hölgy, aki bemutatta, mit rejt az ingyenesen látogatható kiállítás.
Már nagyon éhes voltam, így a nézelődés után a helyi üvegtigrisben ettem egy gyrost, ha jól emlékszem. A hölgy vigyázott a biciklimre addig, amíg a szomszédos boltba beugrottam venni pár dolgot a nap hátralevő részére.
Karcsát elhagyva a jelzés nyugat felé fordult. Az a hosszú, egyenes szakasz nem volt túl felemelő élmény. Szerencsére sár nem volt, de a traktorok által hagyott bordákon nem volt a jó zötyögni. Karos előtt értem ki az aszfaltra, innen végig maradt is ez a burkolat.
Sajnos valami hoppáré rájött a GoPro-ra, így a száguldó autókat és kamionokat nem örökítette meg. A faluban vettem csak észre. Szerintem túlmelegedhetett. A karosi kitérő után újra a forgalmas úton tekertem egészen az Alsóbereckiben található pecsétig. Ez egy kocsmában van. Mikor odaértem az üres teraszon éppen kijött a hölgy és köszönés helyett rámparancsolt, hogy nehogy a falnak merjem támasztani a biciklimet. Halkan jegyzem meg, hogy a fal koszosabb volt, mint bármi, ami nálam volt. A zöld oldaltáskáim pedig frissen mosott csipkealsónak tűntek ahhoz képest. Nem is értem, miért lepődött meg, amikor nem kértem tőle semmit. Távoztam az ellenséges területről amilyen gyorsan csak tudtam. Később hallottam, hogy másnak is hasolnló vendégszeretetet árasztott a hely. Egyénként utam során ez volt az egyetlen hely, ahol nem láttak szívesen.
Elértem a Bodrogot, átkeltem a hídon és figyeltem az egyre csak növekvő hegyeket előttem. Le akartam fényképezni a biciklit a Sátoraljaújhely táblánál, de persze a kék nem így akarta. A műutat elhagyva a Ronyva töltésére vezetett, majd egy használaton kívüli vasúti híd romjain vezetett át. Némelyik sínszálon hintázni lehetett. A biciklit nem volt könnyű átemelni, de megoldottam.
Innen már a városi forgalomban került a jelzés először a belvárosi Hősök tere felé, majd vissza déli irányba a vasútállomásig. Ezzel pedig bekerült utam legutolsó pecsétje is az AK füzetbe.
Megíram az új füzetet is, abba benyomtam az eslő pecsétet, majd betegre állítottam GCAK mozgót egy padon ülve.
Felhívtam a szállásadómat, aki a vasútállomástól nem messze volt. Bejelentkeztem és lepakoltam a csomagokat. Utána visszatekertem a korábban már kinézett helyre a mozgóval és elrejtettem. Jó utat visszafelé!
Éhesnek nem éreztem magam, de jólesett a sétáló utcában található Spaten sörözőben a korai vacsora és desszert! :)
Mára már nem volt más programom, így a ráérős étkezés után visszamentem a szállásra és elkeztem átpakolni a holnapi utazáshoz igazítva a felszerelésemet.
Ma 66,2 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.05.01 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D12 (szerda) Nyírbátor - Dombrád</div>
Ez egy könnyű napnak ígérkezett: jó időt, napsütést ígértek mára, jó útvonal és látnivalók vártak. Hajnalban még esett, de ez csak a városból kivezető aszfalton volt érzékelhető. Az ünnep miatt üres utakon tekertem reggelim után az ipari park felé. Tegnap idáig megtettem a kék Nyírbátoron belüli szakaszát, így egy centi sem maradt ki.
Hamar beértem Nyírderzsre, ahol egy nagy AK csapattal találkoztam a kocsmánál. Mindenki forró csokit és egyéb meleg italt rendelt a hűvös reggel után. Mivel már jól sütött a nap én inkább levettem egy rétegnyi ruhát. A csapattal picit beszélgettünk, addig a legkisebb tagot, egy 10 év körüli srácot megkértem, hogy dedikálja az AK füzetet a csoport nevében. Rajzolt egy focilabdát is. :)
Tőlük tudtam meg, hogy a TTT-n olvasható infó nem igaz a vajai pecsét eltűnéséről. Ők tegnap megtalálták, a kulcs a szürke kerítés volt. Ez nagyon jó hír volt! Elköszöntem tőlük, jó utat kívánva és tekertem is tovább észak felé.
Kántorjánosin is áthaladtam, itt van egy kis szakasz, ahol tényleg nincs jelölés, egyszer csak megszűnik a kék az aszfaltos szakaszon, de fordulót/letérést jelző nyíl nincs. A bozótos akácos és a szántóföld határán tekertem át a műútra. Nem vészes. Kiértem a Kántorjánosit Vajával összekötő keskeny, de még ma is egész forgalmas útra. Itt tekertem át az M3 autópálya fölött.
Vaja előtt, egy tónál megkerestem GCVTTT ládát, ami csak rövid megálló volt, ezután érkeztem meg a Bombajó élelmiszerboltba. Itt van a pecsét. Szerencsére május elsején is nyitva voltak, bár kenyér már nem volt (nem én kerestem). Tiszta, rendezett hely, vettem is pár apróságot a kedves hölgytől. Beírtam a TTT fórumra is, hogy pontosan hol található az átköltözés után a bolt (egy házzal volt odébb).
Innen a kastélyhoz mentem. Már jártam itt, de nem lehetett kihagyni. Pont a 10-es nyitásra értem oda. Én ragaszkodtam a cipővédőhöz, mivel a hölgy nem tudta, hogy az SPD cipő alján van egy fém patent is. A lakkozott padlónak nem túl egészséges az SPD kezelés. A múzeum után a kertben is körbejártam. A platán óriási és csodálatos!
Vaja nyugati szélére visszatérve újból északnak vettem az irányt, Rohodon is áthaladtam. A községet elhagyva kicsit nehezebb volt a homokban a tekerés, mivel a birkák által bejárt területen vezetett át az út. Így a homok fel volt lazítva, süppedtek a kerekek (láttam is a juhnyájat). Szerencsére ez nem tartott sokáig. Ezen kívül Nyírkalászig eseménytelen volt az utam. Láttam azt a két kéktúrázót, akik Vaján tőlem kérdezték meg a boltnál, hogy tényleg ott van-e a pecsét. Gyorsan haladtak, míg én a kiállítást néztem.
Beérve a faluba, a kereszteződésben megtaláltam a Tölgyfa presszót és a falára rögzített pecsétet. Két óriási tölgyfáról kapta a hely a nevét, az egész épület eltörpül alattuk. Nem messze volt GCGara, ahol egy teljesen jól kivehető földvár helyreállított nyomait néztem meg. Az árok teljesen körbeveszi a kis vár alapterületét. Persze semmilyen építmény maradványa nincs már meg, csak egy szobor áll ott.
Egy kis aszfalt és egy kis terepezés után begurultam Gyulaházára, Farkas Bertalan szülőfalujába. A kicsit szegényes, olyan szocreál kiállítást azért megnéztem, már csak a bent elhelyezett GCFBGH miatt is. Mókás a nagy MIG az iskola udvarán. A pecsétet egy elhagyatott sörfőzde teraszán volt. Itt öltöztem át rövid bringás nadrágba, mert már igencsak melegem volt.
Anarcsig újból aszfalt következett, az itt található Czóbel-kúria parkját megnéztem. Van itt tó és kis hidak is, nagyon szép, hangulatos hely. Sajnos a kúria hétvégén zárva volt (mikor is mennek a turisták?). GCCZOB ládát csak virtuálisan találtam meg.
Innen Kisvárdáig kerékpárúton haladtam, micsoda luxus! Félúton találkoztam egy nagy hátizsákot cipelő hölggyel. Láttam a facebook-on, így ismerős volt. Hétvégén indult az ellenkező irányból. Kicsit beszélgettünk, kaptam egy jó tanácsot is kisvárdai étkezést illetően. Elbúcsúztunk és mindketten folytattuk az utunkat. Innen is jó túrázást kívánok Ágnes! :)
Kisvárdán az első célpontom a vasútállomás volt, ami kis kerülő volt a felüljáró után, de pecsét kérdésben biztosra mentem. Persze megvolt a másik is, de erről később. Áttekertem a városon, a kék bevitt a belvárosba, ahol - talán sétáló utcán - óriási buli volt. Színpad, mindenki evett, ivott, a fagyisoknál kilométeres sorok kígyóztak. Fiatal lányok bámulták a bazi nagy motorral érkezett vagányokat, szóval zajlott az élet ezerrel. Ezt a szakaszt gyorsan magam mögött hagytam, csak a Rétközi Múzeum virtuális rejtését olvastam le (GCKRM). A csend nekem jobban tetszett.
A várnál és a várfürdőnél lényegesen kevesebben voltak. A felújítás miatt a fürdő körüli ideiglenes kerítésre helyezték át (fejjel lefelé) a másik itteni pecsétet. Erről szóltam is a biztonsági őrnek, aki érdeklődve jelent meg. Tud róla, szólt is már róla az illetékesnek...
Enni a Camping Sörözőben kértem. A babgulyásuk finom és tartalmas volt. Ezt egy helyi lakos ajánlása alapján választottam, nem bántam meg. Két sörrel később már tekertem is a TESCO mellett ki a városból.
Innen egy hangulatos csatorna mellett haladtam Rétközberencsig. Itt egy lustálkodó kutyát úgy megleptem, hogy ijedtében kiugatta a tüdejét, amíg mellettem szaladt. Bocsi! :)
Tiszakanyárig és a mai utolsó kocsmás pecsétig még hátravolt egy kis terep. Erdők, szántók között kanyargott az út. A kicsi ivó kerítésén volt a doboz, így épp csak beköszöntem és már tekertem is tovább a szállásom felé.
Előtte még megnéztem a kis település látnivalóit. Takaros kis parkot alakítottak ki a hét vezér fából kifaragott figurájával. A fű műgonddal volt lenyírva. Frissnek hatott minden.
Szállásomat még napközben felhívtam, meglepetésemre nem tudtak rólam. Mint kiderült, csak tévedés volt. Szeretettel vártak, szuper helyem volt.
Bejelentkezés és lepakolás után még eltekertem GCNYKV ládához. A nyírvidéki kisvasútnak emléket állító járműveknél nem volt szerencsém, nem volt meg a rejtés. Sebaj. Letekertem a Tisza partjára is, hihetetlen, hogy újra a partján állok!
Az üdülőtelep csendes volt, de látszott, hogy itt nyáron nagy élet van. Innen az aszfaltos töltésen tekertem vissza a szállásom felé. A biciklit bent, biztonságos helyen tudtam elzárni.
Ez is tartalmas nap volt, sok látnivalóval! Úgy tapasztaltam, hogy azok, akik gyalog teljesítik a túrát sok érdekes helyet kihagynak, mivel "távol" van. Ezért is jó az AK biciklivel.
Ma 85,5 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.30 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">Pihenőnap (kedd) Nyírbátor</div>
A mai pihenő napon csak 18,5 km-t tekertem a városban. Azért iktattam be a programba, mert az AK pecsét a Báthori István Múzeum pénztárában található. Hétfőn a múzeum zárva, egyébként pedig 10-kor nyit. Így ma már nem akartam tovább indulni. Inkább alaposan megnéztem a város minden nevezetességét.
Egy bőséges reggeli után délelőtt a múzeumban, a panoptikumban és a katolikus templomban is voltam. Ez utóbbit telefonhívásom után nyitotta ki egy hölgy és alaposan körbevezetett. A belvárosban is szétnéztem, itt ebédeltem, majd a tűztoronyba való feljutás lehetőségét is mérlegeltem. Sajnos ide végül nem jutottam fel. Tetszettek a Várostörténeti sétányon felállított szobrok is. Igencsak megszaporodtak itt a sárkányok legutóbbi látogatásom óta! :)
A Várkastélyt is igen szépen rendbe hozták, a kiállítások is tetszettek.
Ebéd után még letekertem a városból kivezető kéktúra útvonalat, megnéztem az egyik cég által lekerített részt, ami kis kerülőt jelent az AK-t járóknak. Nem vészes, de azért köszönjük Emese!
Délután egy alapos masszázs és a fürdőzés volt a hátralévő program. Mivel picit hűvösebb volt, mint tegnap, így alaposan megszárítottam a hajam, mielőtt a szállásomra visszasétáltam volna estefelé.
A GPS-t még szárítgattam egy kicsit, de úgy tűnt, hogy működik! Ez jó hír volt. Kapott is szig.szalagot körbe, mivel a csavarok már nem tartották össze a ház két felét. Ez volt az oka annak is, hogy néha, nagyobb zökkenőknél kikapcsolt. Az alaplap és az akkuk közötti rugós kontaktok elváltak egymástól. Hősiesen küzd a 60CSx, imádom! :)
|  | | V_Gabor 2019.04.29 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D11 (hétfő) Buzitapuszta - Nyírbátor</div>
Reggel nem siettem, mivel nem volt túl nagy a mai napra tervezett táv. A biciklit is rendbe kellett tennem, mivel a homok még mindig a láncon volt. Az erre rendszeresített fogkefével minden egyes láncszemet alaposan letisztogattam, majd újra beolajoztam. Természetesen előtte a vázról és a hajtás közelében lévő egyéb alkatrészekről is letöröltem a feltapadt homokot. Mivel bent megszáradt, így nem volt nehéz dolgom. Egész szép kis kupac keletkezett a bringa alatt. Reggelire a tegnap vásárolt barna kenyérből és a mini kolbászokból ettem, de nem voltam túl éhes Nóri rizseshúsa után. A délben megmaradt adagot ettem meg vacsorára, ami így is tetemes mennyiség volt! :)
9 körül indultam, előtte még ránéztem a kazánra. Bezártam magam után a házat, útitársam már hajnalban elindult. Ez is jó nagy különbség a két AK teljesítési lehetőség között.
Hamar elhagytam az aszfaltot és Nyíracsád felé nedves homokon kanyarogtam. Jól járható volt az összes út, a szürke felhők alatt csak pár nagyobb tócsát kellett kikerülnöm. Gyorsan beértem a központba, ahol a pecsétet a művelődési ház egyik irodájában őrzik. Amikor terveztem, akkor még azt is megnéztem, hogy 7-kor már ott vannak hétfőn. Nos, én picit később értem oda. Megnéztem a kis teret az érdekes szobrokkal, majd a rendkívül kedves hölgy segítségével bejutottam a pecséthez. A falat elmondása szerint a gyereket nyomkodják össze, hiába szólnak rájuk. Pedig ez egy iroda, nem a vasút váróterme.
Innen GCNYAC ládához tekertem, amiről tudtam, hogy nincs meg. Felújítják a XIII. századi templomot és az előtte lévő, 1779-ben épült harangláb is meg van emelve. Gondolom új alapot kap. Körbe volt kerítve mindkettő, körbejártam a kis téren, készítettem pár fotót. Nagyon szép, még ebben az állapotban is. Gondoltam, ezt sajnos közelebbről nem tudom megnézni. Már majdnem indultam, amikor megláttam az út másik oldalán egy nyitva lévő cukrászdát. Fagyira ugyan nem vágytam, de egy jó kávét kértem. Majd, amikor bementem, láttam, hogy egész jó sütit is kínálnak. Így kiegészült a reggeli kávézás egy somlói kockával és mangós üdítővel. :)
A kedves tulajdonos rövid beszélgetésünk végén egyszerű kérdést tett fel: kérem a kulcsot is? Igen, a templomét. Hát persze! Így tudtam megnézni a freskókat is. A biciklimre addig ők vigyáztak. Szuper jól kezdődött ez a nap is!
Nyíracsádot elhagyva keleti irányba tértem le az útról, itt egy olyan rész következett, ahol az utat benőtte a növényzet. Erre többen is figyelmeztettek. Mentem addig, amíg lehet. Ahol a jelzés eltűnt és egy kerítés is fel volt húzva a GPS-en látható nyomvonalon, ott fordultam vissza. Lehet, hogy gyalogosan, bozótharccal át lehet menni, ám engem nem vonzott a sok akáccal tarkított kaland. Visszafordultam és a műúton kerültem kicsit, majd az első lehetséges ponton újra kelet felé vettem az irányt. Egy tarvágásos részen haladtam át, a fákat nagy halomba hordák össze. Figyelnem kellett itt is a tüskékre, a földön heverő ágakra. Nem hiányzott egy küllőtörés. Ezt a szakaszt egy kellemes, rövid ösvény váltotta fel. Ez igen hangulatos volt. Már ezért megérte erre jönni és nem az aszfalton maradni. Friss, tavasziasan zöld volt minden.
Kiértem újra a műútra, itt indul a kék északi irányba. Itt található a megyehatár, beléptem Szabolcs-Szatmár-Bereg területére! Megnéztem és lefotóztam a régi kék táblát is. Igen alaposan fel van rögzítve, remélem még sokáig láthatják az AK-t járó turisták ezt a kuriózumot.
Nyírlugosig jól haladtam, csak egy megállót tartottam. Egy ponton kerítés állta utamat. A kaput lánccal és lakattal zárták le. Erről is kaptam előzetes infót, túratársam monda, hogy ő a hátizsákjával átfért, mivel a láncot ki lehet tekerni. Az így nyíló résen a kormányom átfért, de a csomagokat már nem tudtam átmanőverezni, így a nyílásban rekedt bicikliről le kellett szednem minden csomagot, így már könnyen a túloldalra varázsoltam mindent. A láncot visszatekertem a kapu tetejére, s a következő településig meg sem álltam.
Első állomásom Nyírlugoson GClat volt. Ez egy kisebb dombon található kilátót és a szürke felhők alatti panorámát nyújtott. Jó néha ilyen régi bejegyzésekkel teli füzetet is! A domb másik oldalán, egy focipálya felé gurultam le. Igazi downhill élmény volt ez, amit a csomagok még érdekesebbé tettek! :)
Ó, a GPS-ről nem is írtam. Tegnap beázott, aminek semmi nyoma nem volt. Este kikapcsoltam, reggel bekapcsoltam. Működött. Épp csak indulás után tapasztaltam, hogy a kinti, hűvösebb időben hirtelen pára jelent meg a kijelző belső oldalán. Na szép! A gombokra nem reagált, de mutatta a kezdő képernyőn a műholdak állását. Abban csak bízni tudtam, hogy rögzíti a track-et. Azért a telefonomon is beindítottam egy tracking alkalmazást, biztos, ami biztos. Szóval a kéktúra útvonal követése nem volt gond, hiszen a teflonomon is volt offline túratérkép (g:hu és a mapy.cz OSM alapon). Csak a pecsétek pontos helye nem volt fent. Volt egy listám, meg egy áttekintő online térképem minden POI-val, letérővel, amit beterveztem. Ám azon a térképen nem látszott az aktuális pozícióm (umap.operstreetmap.fr szerveren). Így a nyírlugosi pecsétet kicsit keresnem kellett. Két körforgalom volt, az elsőnél nem volt, így a következő után a TTT leírások alapján végül megtaláltam. Na szép. Ha behal a GPS-em, akkor jó lesz a hátralévő út.
Nyírlugost magam mögött hagyva egy hosszú erdős szakasz következett. Az Alföld legmagasabb pontján már jártam, de nem lehetett kihagyni, hogy felmenjek a szédítő 183,5 méter magas helyre. A Hoportyó nem kínál kilátást, se panoráma, se oxigénhiány. Azért a végén toltam a biciklit a sűrű erdőben felfelé kanyargó kék háromszög jelzést követve. A csúcsfotó után legurultam, ami ismét mókás downhill élmény volt. Megnéztem és lefotóztam a másik régi kéktúra táblát is, majd az istvántanyai kocsmáig, azaz a pecsétig meg sem álltam. 14 óra előtt már ott is voltam. A ma délelőtt jól telt, az utakon is jól lehetett tekerni.
Istvántanya után még egy nyíltabb területen vezetett át a kék, a nap is kisütött, így én is kisütöttem valamit a GPS szárítása érdekében. Levettem a hátsó fedelet az akkukat pedig szigetelőszalaggal rögzítettem. Így menet közben a szél picit átjárhatta a GPS-t, fentről pedig kapta a napsütést. Napközben egy rövid pillanatra engedte a lapozást, így most a párától és fekete szig.szallagtól félig kitakart képernyőn láttam a térképet. Bár a nap hátralévő részében már nem volt rá szükségem.
Nyírbátorba beérve végig gurultam a kéktúra jelzésén, egészen a katolikus templomig. A tónál készítettem pár fotót. A hely ismerős volt, de a napsütésben nem lehetett kihagyni a sok-sok helyszínt és a fotózást. Innen a református templomhoz tekertem, ahol éppen ketten mentek fel az óriási harangláb tetejébe. Rögtön meg is kérdeztem, hogy felmehetek-e én is szétnézni. Szívesen láttak, így a biciklit lent hagyva megnéztem a napsütésben én is felülről a várost. Két harang van a csupa fa, masszív építmény tetejében.
Mikor leértem, akkor jött két ember, épp egy csoportot vártak. Így a templomot is meg tudtam nézni, privát idegenvezetéssel. Felmentem a tetőtérbe is, ahol a mennyezetet és az impozáns tetőszerkezetet is megcsodálhattam. A biciklimre addig vigyáztak lent. Szép volt és nagyon örültem, hogy mindent megnézhettem. A végén megérkezett a csoport, de a bringámra vigyázó úrral még kint beszélgettünk egy kicsit.
A napnak még korántsem volt vége. Eltekertem a szállásomra, ami közel volt a Sárkány Wellness és Gyógyfürdőhöz. Belépő is járt a szállásomhoz, így le- és kipakolás után átsétáltam. A kuponnal bementem és azonnal be is jelentkeztem egy masszázsra, csak másnapra volt időpont. Mivel a nyírbátori pecsét miatt egyébként is egy napot itt töltök, így ez nem volt gond. 14 órát választottam. Így másnap délelőtt pecsét a múzeumban, városnézés, majd délután újra fürődzés lett a program. Ma már nem csináltam mást, mint a vízben áztattam és dögönyöztettem magam. Ezért megérte betenni a fürdőnadrágot!
A szállásra késő délután mentem vissza, már alacsonyan járt a nap és nagyon szépek voltak a fények is. A Szénaréti-tavat csodásan világította meg, míg a partján visszasétáltam.
Vacsora után már csak egy dolgom volt. A még mindig nedves GPS-t megszárítani. Erre az éjjeli lámpát használtam. Mivel nem ledes izzó volt benne, így a felé helyezett GPS-t enyhén melegítette. Akku nélkül szépen ki is száradt. Bekapcsolni csak másnap reggel mertem.
A mai nap 61 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.28 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D10 (vasárnap) Létavértes - Buzitapuszta</div>
A mi nap röviden: 6 óra eső, defekt, hideg. A másik oldalon: Nóri meleg brokkolikrémlevese és a rizses hús, nagy pumpa amikor szükség volt rá és tűzrakás a szálláshelyen.
Menjünk szépen sorban, mert reggel még nem esett. Megettem reggelire a tegnapi pizzából maradt 2 szeletet, jól jött a mikró. Beolajoztam a láncot a szárazzal, majd felmálháztam a gépet. Indulás. Mivel tudtam, hogy esni fog, mindennel úgy készültem, hogy kéznél legyen, illetve védve legyen. Kepecstagnál (Kepecs-tagnál?) még jó volt az idő, a pecsét szépen bekerült a füzetbe. Megismerkedtem egy szarvassal. Erre a szakaszra 1,5 km eszméletlen mély homokot jósoltak a fórumok. A tegnapi esőnek köszönhetően itt (és ma mindenhol máshol is) simán tekerhető volt az útvonal.
Ennek ellenére ettől a szakasztól nem voltam korábban sem elragadtatva, hiszen egész nap úgy kanyarog az út, hogy semmilyen nevesített helyet nem érint a kék. Létavértes után Buzitapuszta volt az első lakott hely, ami éppen a mai végállomásom volt. Persze érintett kempinget, lovastanyát és (nem túl) messze Debrecen is ott volt. Eredetileg Vámospércsre terveztem betérni. Kinéztem ott egy (szombaton is) késő estig nyitva tartó helyet, bolt is volt elvileg. Mivel Nóri volt olyan kedves, hogy felajánlotta a segítségét, így volt egy előre megbeszélt ebédem, amit ő készített. :) A legjobbkor jött az is, no meg az extra segítsége is.
Addig még hátra volt a vekeri pecsét, ez után kaptam valószínűleg a sűrű aljnövényzetben a defektet. Ami egészen jól kitartott, Bánk előtt vettem észre, hogy ereszt a hátsó gumi. Esni már hamarabb elkezdett, valahol a nagy semmi közepén, olyan Újléta magasságában. Szóval kb. 10-kor már esett és ez így is maradt kb. 5-6-ig.
Szóval a mai második pecsétet a vekeri Dorcas kempingnél, zuhogó esőben nyomtam bele a füzetbe. A harmadikat a bánki lovastanyánál, de már az ebéd és a defekt megfoltozása után. Nóri esernyőt tartott a füzet felé, így pecsételtem. Így kényelmesebb volt a villanyoszlop tövében a mutatványt végrehajtani. Defekt előtt még pumpáltam egyet, szerencsémre akkor, amikor még nem rontott rám két kutya, vadul ugatva. Nagytestű, furcsa frizimiskájú ebek voltak. Szerencsére 1-2 méternél közelebb nem jöttek, de elég sokáig futottak mellettem. Nem tekertem gyorsan, inkább azt néztem, hogy a két oldalról ugató dögöknek mi a szándéka. A felpumpált guminak hála nem toltam itt a biciklit. Gyalog nem lehet túl vidám egy ilyen találkozó.
Köszönöm Nóri a segítséget, a nagy pumpa is igen hasznos volt, meg az a pár dolog, amit még hoztál! :)
Nem volt sok kedvem a lovastanyánál kapott fedett hely után újra elindulni, de nekivágtam. A Fancsika II- tónál nem a kéken mentem, mert többen is jelezték nekem, hogy ott szabadon kószáló ebek vannak. Erre még rátett egy lapáttal a tény, hogy a Fancsika III. utáni részen a jelzett utat benőtte az aljnövényzet. Kösz, egy defekt elég volt mára. Szóval tettem egy kerülőt, ami biciklivel nem nagy dolog. Kanyarogtam jobbra-balra, a jelet követve, majd a 48-as út előtt, miután a vasutat kereszteztem, újabb kis kitérőt tettem, mert itt is erősen ajánlották a benőtt ösvény helyett a szekérutat. Boldogan adtam fel a semmilyen plusz élményt nem adó bozótost a defektmentes kis szakaszért. Egyébként ez az egész szakasz egybefüggő erdős, ligetes emlékként maradt meg bennem túl változatos látnivaló nem maradt meg bennem. Valószínűleg eső nélkül több helyen is megálltam volna, és nem csak a közvetlenül előttem lévő utat néztem volna. Így túl sok látnivalóval ezen a részen nem gazdagodtam.
A műút keresztezése után a lepusztult csárdánál pecsételtem, közben elhaladt egy lovasszekér is mellettem. Itt, bár csendesedett az eső, még így is nehéz volt szárazon megúszni a pecsét benyomását. A kék ezután szépen emelkedve felvezetett egy dombra, majd a széles szekérutat elhagyva a Hármas-hegyi-kilótóhoz kapaszkodott fel. Itt tolnom kellett a biciklit, mert nagyon meredek volt két emelkedő is. A kilátónál megálltam és kicseréltem a zoknimat, mert nagyon fázott a lábam. Fent is voltam, a panorámát is megcsodáltam. Fent nem töltöttem sok időt, mert elég szeles volt a magas kilátó tetejében az idő. Ez a szakasz jobban tetszett, mint a 48-as út előtti.
Legurultam a dombról és ÉK felé haladtam tovább. Zudortanyáról sok rosszat olvastam, útközben is kaptam tanácsot ennek a résznek az elkerülésére. Sem a kerítés kerülgetésére, sem a vad kutyákra nem volt szükségem.
Így egy kicsit északabbra kerültem, a GPS-en előzetesen kinézett utakon. Ezekből néhány már nem úgy volt, mint a térképen, de végül megtaláltam a Vámospércset Nyírmártonfalvával összekötő műutat. Kaptam olyan tanácsot is, hogy egyenesen ez utóbbi település felé menjek. Most már bánom, hogy nem ezt a nagyobb kerülőt választottam. Lehet, hogy akkor a Petőrészi-kilátót is megnézhettem volna. Jobb lenne a jövőben arra terelni ezt a szakaszt.
A rövid aszfaltos szakasz után hamar visszatértem a kék jelzésre, amit egy igen rövid sáros szakaszon kívül egészen élveztem. Nem olyan zárt erdőben vezetett, mint a délelőtt egy része, a szekérút is könnyen tekerhető volt. Az eső is lassan elállt. Bár a GPS már csak 900 akárhány métert mutatott a szállásomig, nem nagyon láttam életnek, házaknak semmi nyomát. Varázsütésre elém került a néhány házból álló, Nyíracsádhoz tartozó település.
Telefonhívásom után pár perccel meg is érkezett valaki a kulccsal. Bent éreztem, hogy itt nincs fűtés, állítólag én voltam ez első idei látogató. Gyorsan megnéztem, hogy van-e melegvíz, ha az sincs, akkor itt biztosan nem maradok. Szerencsére kiderült, hogy nem a fűtés légtelenítése maradt el, egyszerűen csak nincs begyújtva. Ezt nekem kellett megtenni, amit boldogan meg is csináltam a meleg zuhany és a kellemes pamut öltözékem felvétele után. Nem volt gáz, így egy hagyományos kazánban kellett tüzet csiholni. Gyújtós és sok fa is rendelkezésemre állt. Így csak meg kellett rakni és pár perc múlva már lobogott, pattogott is a tűz! Mint kiderült, lesz egy lakótársam, aki a másik irányból érkezik gyalogosan. Őt már meleg épület várta. A sok helyiség ellenére hamar kellemes lett bent a hőfok. A radiátorok sugározták a meleget, így a ruhákat lehetett szárítani, hőgutát azért nem kaptunk, de ezzel nem is volt semmi baj. Egészen sokáig beszélgettünk, beszámolva a másik előtt álló szakaszról. Még a mai videókat is megmutattam. Be kell vallanom, nem volt túl jó végig nézni a mai tekerés képeit. A GoPro lencséjét 5 percenként törölgettem a kesztyűm puha részével, ez szépen látszik is. Ott, ahol a kutyák adták a kíséretet, elmaradt a törölgetés, csak az esőcseppeket lehet látni egy szakaszon.
Kicsit lefárasztott ez a nap, így a bicikli tisztítását másnapra hagytam. Ó, elfelejtettem írni, hogy a nap másodig felében úgy ropogott a láncom, hogy azt vártam, bármikor elpattanhat az egész. Próbáltam rajta picit állítani, de folyamatosan iszonyatosan rossz hangja volt, főként terhelésnél (volt pár kisebb emelkedő). Másnap reggel hoztam rendbe.
Ma 68,4 km-t tettem meg.
|  | | V_Gabor 2019.04.27 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D9 (szombat) Berettyóújfalu - Létavértes (Álomosd)</div>
Egy bőséges reggeli és finom kávé után gyorsan indulásra kész voltam. Levittem a biciklimet és a csomagokat, a vacsorát, szállást és reggelit egyben fizettem SZÉP kártyával. Ritka alkalmak egyike, hogy nem készpénzfizetést kért a szállásadó. Ez volt az egyetlen szállásom, ahol ilyen komplett ellátást kaphattam. A hátsó gumira persze ébredés után azonnal ránéztem, nem eresztett le, tartotta a 3 bart. Ez picit több, mint a szokásos, de nem jelentett problémát se a belsőnek, se a külsőnek.
A város közepén jártam, amikor elkezdett cseperegni. Mivel készültem az esőre, így mindent úgy pakoltam el. A hátizsákomat és a váltó ruháimat, valamit az AK füzetet egy drybag-be tettem, ami keresztben a két oldaltáskán pihent, ezt egy gumipókkal és egy hevederrel rögzítettem. Így is megmaradt a csomag gyors elérhetősége.
A Berettyót átszelő híd előtt tértem vissza kék jelzésre. A folyó északi oldalán, a töltésen vezetett az utam. Ez a rész már sajnos nem volt aszfaltozva, de jól járható volt. Az eső sem volt intenzív, sőt el is állt, mire 5-600 métert megtettem a töltésen és elértem egy vasúti hídig. Alatta áthaladva hamarosan kereszteztem a forgalmas 42-es utat. Itt alaposan körülnéztem, mert az autók fénysebesség közeli tempóval jöttek-mentek. Ezután már nyugodtabb volt a töltésen az utam. Egyedül azzal kellett foglalkoznom, hogy a nedves földúton, vagy a két sáv közötti füves részen tekerjek-e. Erre akkor volt szükség, ha a sárosnak látszó, de inkább homokos talajt mégis elkezdte felszedni a kerekem. Egyébként döntő részt az egyik sávban haladtam. Tócsák sem nagyon voltak, így jól lehetett haladni a sima úton. Ha ez klasszikus földút lett volna, nem ez a homokos, löszös típus, akkor 10 perc alatt egy mázsa sarat szedett volna össze a kerék. Pedig kinézetre pont olyan volt, sötét és fekete.
Elértem a következő - mondjuk úgy - nevezetességet. Az M44-es építkezést. A töltés közvetlenül egy épülő hídpillérhez vezetett. Ott mentem át, ahol nemsokára majd több méternyi földdel megemelik az út szintjét. Most a biciklit a betonfal belső oldalához támasztva készítettem egy fotót. Általában ezeknek a felüljáró, azaz itt híd elemeknek ezt az oldalát már soha nem láthatjuk. Gyorsan haladtam is tovább, csak egy munkásnak, vagy őrnek köszöntem, aki felfigyelt a távozásomra. Itt később nehezebben fognak átjutni a kéktúrázók a földmunkák miatt. Az MTSZ oldalán előzetesen olvastam a tájékoztatást, hogy itt engedélyezett nekünk az áthaladás. Szerencsére sem látható tevékenység nem volt, sem veszélyes gép nem mozgott ottjártamkor.
Ezután - a térkép szerint - egy bronzkori földvár mellett haladtam el, de nem nagyon láttam belőle semmit. A képzeletemet hívtam segítségül. Gáborjánon egy pillanat alatt áthaladtam, nemsokára el is értem a mai első pecséthez, ami Hencidán található. Ez egy kis kitérő a töltésről. Itt nagyobb eső eshetett reggel, vagy éjszaka. Legalábbis az útszéli tócsákból erre következtettem. A helyieknek igazi látványosságot okozott a biciklimen látható nagy pakk. A pecsét egy kisboltban van. A fagyasztóláda fölött. Nem túl kényelmesen, de elérhető. Nagy volt a forgalom, mert valami pénzosztás lehetett a faluban. Pár lurkó érdeklődve nézte a bringámat, egyikük kérdezgetett is az utam felől. Nem tudta, hogy merre van a Zemplén. Amikor Nyíregyházát és Debrecent említettem, akkor megkérdezte, hogy van-e testőröm egy ilyen hosszú úton? :)
Hencidát elhagyva az MTSZ által nemrég bejelentett terelést kellett követnem. Erre az útépítés miatt volt szükség, mivel - állítólag - ott már nem lehet átmenni. Az új útvonal rögtön a faluból kiérve, egy híd előtt már jelölve is volt. Így nekem Nagykereki és Kismarja pecsétek - hivatalosan - kimaradtak. Picit sajnálom ezt, de az útvonalat és a távot már ennek tudatában terveztem meg.
Folytattam a Berettyó töltésén az utamat egészen Pocsajig. Itt semmi említésre való nem történt, a tájkép sem változott meg jelentősen. Egy vasúti sínt keresztezve értem be a településre. A kék jelzés az egyik sínszálra is fel volt festve. Egy pónit vezető ember mellett elhaladva úgy döntöttem, hogy kicsit lemosom a cipőmre húzott kamáslit. Ez nem volt túl jó ötlet. A sár ugyan lejött, de kicsit nedves lett a cipőm. Nem nagyon bánkódtam, mivel közben kisütött a nap. A három itt található pecsét közül a kocsmában elhelyezettet céloztam meg. Itt kicsit beszélgettem a helyiekkel. Mondjuk azt nem igazán értették, hogy miért Cserekert felé megyek, hiszen az egy zsák falu. Amikor megtudták, hogy mindezt nem is az aszfalton keresztül tervezem, akkor már nem is kérdeztek vissza. Ilyen ez a kéktúra. :)
Cserekert felé a kék jelzés egy töltésen haladt, ami az Ér-főcsatorna déli oldalán vezetett. Ez már nem volt olyan jól kijárva, néhol nem is látszott a magas, nedves fűben a szekérút sávja. Ennek ellenére jól lehetett haladni, majd egy hídon keresztezve a csatornát megpillantottam egy dombot! :) Itt található GCKiKu láda is. Ezután egy apró emelkedő várt rám, amit az egyik helyi jelzett a kocsmában. Ő ezen csak tolni szokta a biciklijét, nekem nem kellett leszállnom, bár a behajló bokrok néhol igen nedvesek voltak. A kisebb zuhanyok ellenére könnyen felértem az itt óriásinak számító emelkedőn. Fent sík terep fogadott, ami egy idő után Cserekert felé enyhén lejtett.
A pecsét egy ház kerítésére volt felrögzítve. Innen egy öreg néni jött elő érdeklődve. A korát is meg kellett tippelnem, 82 és nem 85! Majd többször felszólított, hogy ugyan fényképezzem már le a górét! Szemben én csak egy düledező házat láttam, aminek a falai gerendákkal volt megtámogatva. Miután - talán - negyedszer is mondta a néni, hogy azt mindenki lefényképezi, késedelem nélkül elindultam a mutatott irányba. A romos ház takarásában tényleg volt egy mutatós kukoricagóré, az oszlopai téglából voltak rakva, komoly építmény. Ilyet még nem láttam, általában csupa fa, egyszerűbb építményben tárolták/szárították a takarmányt. Visszatérve a biciklihez elköszöntem és tekertem tovább, immár újra aszfalton.
Kiértem a műútra, innen létavértesi szállásom már nem volt messze. Mielőtt lepakoltam volna, pecsételtem a Korona kocsmában, ahol kértem egy forró csokit és egy meleg teát is. Jólesett. Közben felhívtam a szállásadómat is, hiszen még csak 2 óra körül lehetett. Gond nélkül megkaptam a kulcsokat, a parókián lévő óriási vendégházban csak én leszek. 4 szoba, mindegyikben 5 ágy, nagy asztal, mosógép. Ez utóbbi véletlenül derült ki, mert elzárt helyen van, kérésemre nyitva hagyta a hölgy, így este gépi mosást tartottam.
Ám még a mai napnak korántsem volt vége! Ebédeltem a pár lépésre található műintézményben (gyrost), majd a csomagoktól megszabadított biciklivel elindultam a kéken, hogy az erdőben elhelyezett álmosdi pecsétet is megszerezzem. Ez egy ÉK-i irányú kitérő a kéken, ami majdnem ugyanoda tér vissza. Így egy nagy kerülőt tudhattam le úgy, hogy aszfalton térhettem vissza a szállásomra. Másnap pedig ugyanonnan kényelmesen tudtam folytatni.
A kitérő közben persze megkerestem GCLEPA ládát (ezt pótoltam is), majd GCDARU multit. Ez utóbbi nagyon hangulatos volt. Szerencsém volt, hogy ezt a szakaszt könnyített bringával tettem meg, mert itt a nedves homok ellenére volt pár igen süppedős rész. Ezt nem járták olyan gyakran, mint a műúttól nyugatra eső kitérőt. Ha pedig nem tömöríti nehezebb jármű a homokot, akkor néhol keserves csapdát tud képezni. Kerülgettem, ahol tudtam, de volt olyan pár méteres emelkedő, ahol csak tolni tudtam. Ez csomagokkal nem lett volna olyan vidám! Az álmosdi pecsét a legtávolabbi ponton volt, innen élesen visszafordult az út, ez már picit jobban járható volt. Persze egy villanypásztort és egy leszakadt kis hidat is érintettem. Egy nagyobb épület mellett elhaladva, újra tömörebb útra értem. Innen könnyen kiértem a műútra. Megnéztem azt a pontot, ahol holnap újra le kell térnem, majd visszatekertem GCIRI-hez. A helyi látnivalókat is felderítettem: patak fölé épült vágóhíd, főtér. Sajnos hiába kerestem itt nagynyomású mosót, csak egy éppen épülőt találtam a helyi benzinkútnál. Így a biciklit a parókia kerti csapjánál mostam le, amit a szállásadóm is ajánlott.
Vacsorára egy pizzát kértem ugyanott, ahol ebédeltem, de ezt már a meleg szállásomon ettem meg. Még a mosás volt hátra, meg egy kis szöszmötölés a laptopon. Reggelre minden ruhám száraz volt. Örültem ennek a napnak, nem volt túl sok eső, a kitérőt is jól sikerült megtervezni és enni is igen közel tudtam. A szállás pedig pazar felszereltségű volt (wifi-vel).
Ma 83,2 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.26 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D8 (péntek) Zsadány - Berettyóújfalu</div>
A tegnapi nap volt a leghosszabb, megtett táv szempontjából. Több, mint 120 km-t tekertem. Ennek ellenére nem éreztem magam fáradtnak. A szállásomat rutinosan hagytam el összepakolás után. Először a legközelebbi kisboltba mentem reggelit venni. A bringát a nagy kirakaton keresztül végig láthattam, ám a helyiek rá se hederítettek. A helyi dolgokat beszélték meg a bolt előtt. A pecsét egy másik, nagyobb boltban volt. A bejárat melletti pulton kényelmesen lehetett pecsételni. Itt sokan voltak és lassan is haladt a sor, így a dupla megálló jó ötlet volt. Szállásom kulcsait a megbeszéltek szerint bedobtam a polgármester postaládájába és a műúton elhagytam a települést.
Első állomásom a közeli GCVTYN láda és az óriási tölgyfa volt. A reggeli fények pont a nyitott, keleti részről világították meg, így még pompásabb látványt nyújtott. A láda is gyorsan előkerült egy másik nagy fánál.
Picit vissza kellett gurulnom az aszfalton, aztán elkezdődött egy elég szenvedős szakasz, ami gyakorlatilag Gesztig tartott. Volt itt minden, de főleg rázós földút. Nagyon lassan tudtam haladni. A jelet is nehéz volt követni, de volt egy nyitott rész, ahol a mezőn át nem is nagyon volt járt út. Vaddisznó túrásokon és nedves füvön kerekeztem. Egy szakaszon a bokrok között szabályos alagutat alkotott a növényzet, a bringa kormánya éppen elfért. Néhol mélyen le kellett hajolnom a beborult ágak miatt. Végre elértem egy kilátót, pár info táblával. Innen a tó partján vezetett egy gát. Az sem volt sokkal jobb. Figyelni kellett a szúrós bokrokra. Ahol végre picit jobban kijárt lett a szekérút, ott egy kéktúrás térképet olyan helyre tettek ki, ami már nem is a kéken vezet. Ezt az oszlopon lávö4 jelzések ellenére is könnyű benézni. Megtévesztő. Végül a GPS-re hagyatkoztam. Egészen Geszt határáig tartott ez a nehezen járható, de csodaszép rész. Igazi buja természet.
A településből nem sokat láttam, épp a határát érinti az útvonal. A temetőn keresztül vezet be, ahol a Tisza-kriptát lehet kívülről megtekinteni. Megkerestem GCtszk ládát, majd a pecsét felé kis kitérőt tettem. A temetőnél van közút, folyt belőle a víz, egyik kulacsomat picit utántöltöttem.
A kastélynál kihelyezett pecsét rendben, azonnal megjelent két biztonsági őr is. Picit beszélgettünk, megnéztem a nagy, üresen álló épületet és az ici-pici Arany János emlékházat is kívülről. Csak az ablakon tudtam bekukucskálni.
Biharugráig egy hosszú, egyenes szakasz következett a védett területen. Egy útba eső kilátón picit megpihentem és ettem egy csokit. Végtelen nyugalom, csend, csak a madarakat lehetett hallani. A nagy felső szinten elnyúltam és élveztem a napsütést.
Biharugrára beérve először GCBLNY ládát kerestem meg, ami nem volt túl nagy élmény, majd pecsételtem a kocsmában. Itt volt az egyetlen olyan helyre kirakott pecsét, ami nem elérhető bent sem. A füzetet szigorúan át kell adni a hölgynek, aki a pult belső falára rögzített doboz miatt a falon gépészkedve nyomja be az igazolást. Aki kényes a lenyomat minőségére, az előtte vegyen be nyugtatót, vagy hosszas beszélgetés alatt magyarázza el az élet értelmét az egyébként kedves hölgynek. :))
Az enyém jól sikerült. Egyébként nem repes ő sem a helyzettől, szívesebben tudná kint a dobozt. Állítólag ide kellett feltenni. Nem a kocsma találta ki. A vendágforgalmon sem dob sokat. Nagy csoportnál pedig kifejezetten hátráltatja őt is a sok füzet kezelése. Szóval továbbra sem értem ezt a kocsmán belüli doboz koncepciót. Senkinek sem jó, mégis így van.
Innen a Madárvárta közelében elgurulva tértem le az aszfaltról újra a földútra. Körösnagyharsányig egész jól tudtam haladni. Itt egy kis kitérő a pecsétig a faluban. Újabb kocsma. Itt nagy forgalom volt a kis hely ellenére.
A faluból egy elhagyatott állomáson és vasúti síneken vezetett ki az út. Egyszer már megfogadtam, hogy nem tekerek többet talpfák között, erre itt állok a csomagokkal. Már bokrok, kisebb fák is nőttek a sínek között, de az a párszáz méter egész könnyen teljesíthető biciklivel is. Egy nagy bánatom van, a GoPro épp ezen az érdekes és mutatós szakaszon döntött úgy, hogy nem rögzít semmit. Ezt már csak a töltésen vettem észre. Ki is kellett vennem az akkut, hogy újra magához térjen. Valószínűleg túlmelegedett, vagy nem tudom.
A Sebes-Köröst újra keresztezve egy hídon, beértem Körösszakálra. Itt először pecsét (igen, kocsmában). Kávé és fagyi, majd GCmviz a főtéren. Egyik kulacsom üres volt, itt megtöltöttem.
Furtáig nyíltabb, kissé szeles időben tekergett a jól bringázható földutak sora. Egy MOL teleptől egyészen a faluig aszfalt vezetett. Itt egy gyors pecsét a Hangulat presszóban és ebédre egy csomag popcorn, amit a hölgy készségesen elkészített nekem.
Zsákán GCZSAK egy kis kitérő, a látnivalót a kék szépen kikerüli. Épp felújítják a szép Rhédey-kastélyt. Bekukkantottam, a festő megengedte, hogy lőjek egy fotót. Szép lesz, ha elkészül. Innen egy rövid szakasz vezet Bakonszegig. Mielőtt beér a műút a településre, a kék felvezet a Berettyó aszfaltozott töltésére. Itt szuper jó volt gurulni a reggeli élmények után. A nap kitartóan sütött. Talán ez volt a 2 hét legmelegebb délutánja. Nyugodtan suhantam, amikor feltűnt egy vándor és a nagy hátizsákja. Nagyon lassan haladt, közelebb érve a merev mozgása inkább csoszogásnak tűnt, mint lépésnek. Mint hamarosan kiderült a szintén AK-t teljesítő András is Szekszárdról indult. Éppen csak kicsit előbb, mint én. Neki Gemenc még nem volt száraz.
Először lelassítottam és üdvözöltem, beszélgetni kezdtünk. Látva az állapotát, felajánlottam, hogy tegye a hátizsákját a bringámra. Ezzel nem élt: „saját erőből” haladt tovább. Leszálltam a nyeregből, mert ilyen lassan a csomagokkal már nem tudtam tekerni. A faluig és a pecsétig hátralévő kb. 1,5 km-t együtt sétáltuk le. Nem irigyeltem, állítólag sok vízhólyagot is összegyűjtött. Nagyon-nagyon fáradtnak tűnt. Mikor beértünk, akkor beismerte, hogy nagyon sokat segített neki az érkezésem. Mikor megtudtam tőlem, hogy holnapra esőt jósolnak, azonnal egy pihenőnap beiktatása mellett döntött. Neki is előre le volt foglalva az összes szállása, mint nekem. Ő aludt előttem Zsadányban is.
Bakonszegre beérve én megkerestem GCNaMi ládáját, majd együtt mentünk a Bessenyei György-emlékház udvarán található pecsétig. Itt megkértem, hogy írja alá az AK-s füzetemet, majd minden jót kívánva egymásnak elbúcsúztunk. Én még rábeszéltem magam GCBKSG megkeresésére. A beszélgetés miatt korábban elfelejtettem letérni GCKaVi-hez, bár erre egyébként sem éreztem túl nagy késztetést, olvasva a kutyás történeteket. Majd máskor, mondtam magamban. Most az AK teljesítés a lényeg. A tegnapi nagy táv után így is eleget tekertem.
Berettyóújfaluig még hátra volt pár kilométer, szerencsére a töltés ezen része is végig aszfaltos volt. A folyó mellett viszonylag gyorsan elfogyott ez a táv is. A városba beérve az első állomás a vízügyi telep kerítésén található telep volt. Érdekes módon azonnal megjelent egy dolgozó a kapuban, aki kedvesen ugyan, de alaposan kifaggatott: honnan tartok hová, hasonlók. Mikor egy kollégája is csatlakozott, eljött az én időm. Az ajánlott vacsorahelyről kérdeztem, végül azt ajánlották, ahol megszálltam. A Móló Panzió – este kiderült – több szempontból is pompás választás volt. Most nem arra az óriási színpadra gondolok, ami a kerthelységben volt felállítva és egy rock banda tépte a húrokat hajnalig. Abból semmit nem hallottam, mivel bundának álcázva magam aludtam. Felőlem a helyi Stihl fűrészes csapat is tarthatott volna „hangbeállást”! :)
Menjünk csak sorban. A pecsét beszerzése után GCHERP multi két pontját kerestem meg és néztem meg a romokat. Valószínűleg itt kaptam valahol azt a dupla defektet, ami az estére adott egy kis elfoglaltságot. Akkor vettem észre, hogy ereszt a gumi, akikor megérkeztem a szállásra. Bejelentkeztem, lepakoltam, lezuhanyoztam, megvacsoráztam. Jó szállás, tisztességes konyha. Egyedül a bicikli elhelyezése miatt aggódtam, mivel kint mutattak egy fedett helyet. A koncertre érkező rockerek ott haladtak el. Végül ez is megoldódott, a bringa biztonságban volt velem éjszaka. A defekt előtt - egy kis pumpálást követően – a helyi Lidl-be mentem. Vettem pár apróságot a másnapi úthoz, majd a két(!) MOL kút közül a távolabbinál lemostam a járgányt a nagynyomásúval. Ezután a másik benzinkút következett, mert a sűrítettlevegő csak ott működött. Ez a kút volt a szállásommal szemben, az út másik oldalán. A defektet most hamar megtaláltam, ha lett volna Slime-om, ezt megfogta volna. Ragasztottam, összeszereltem, mindez már nagyon gyorsan. A kút ugyanolyan egységgel rendelkezett, mint a hajósi pincéknél lévő. A nyeregnél fogva fel tudtam akasztani a bringát, a szerelés így majdnem F1 gyorsaságú volt. ;) Visszamentem a szállásomra, éppen a feleségemmel beszéltem telefonon, amikor ránéztem a szobámba felvitt biciklire. Lapos volt a hátsó. Hú de jó, hogy ez nem reggel derült ki, amikor lementem volna pakolni! Szóval kivettem a hátsót és a szükséges dolgokkal – papucsban – átsétáltam a kúthoz. Ekkor már erősen szürkült, de jó volt kút hátsó oldalán is a világítás. A kutas olyan rendes volt, hogy felajánlotta, menjek be szerelni a shop részbe. Felesleges volt. Éppen az összeszerelésnél jártam már. Mint kiderült, egymástól kb. 3 cm-re volt a két lyuk. A külsőt ötször néztem át, nehogy egy kis tüskedarab miatt maradjon benne. Most sem találtam semmit. Szóval ez két lyuk volt, a kerek foltok pont szomszédok lettek. Ez volt a 2. és 3. defektem egyben.
Így tértem vissza aludni. Azért lefekvés előtt még megnyomkodtam a gumit, hogy tart-e. Szerencsére ezúttal már tartotta a nyomást. Ébredés után is ez volt az első dolgom, szerencsére nem kellett többet használnom a szemközti kút szolgáltatását! :)
Szokás szerint 22h körül már aludtam, a koncert alig volt hallható, jó szobát ígértek nekem, így is volt.
Ma 104,2 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.25 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D7 (csütörtök) Réhelyi (Túzokvédelmi) Látogatóközpont - Zsadány</div>
A mai naptól egyedül. Ez nem volt olyan jó érzés a sok-sok közös tekerés és élmény után. Ám olyan sok minden történt ezután is, hogy ez az érzés hamar elmúlt. De menjünk csak szépen, sorjában.
Reggel nem kellett sietnem, mivel a pénztárat 8:30-kor nyitották. Így a fizetés és indulás előtt még eltekertem GCTUZO ládáig, ahol találkoztam a kilátóban a cseh hölggyel. Már kamerával és nagy fényképezőgéppel kint volt hajnal óta. A láda után letekertem a komplexumot kelet felől megkerülő kék útvonalát és egy tanösvénynek jelölt úton tértem vissza a szállásra, hogy felpakoljam a csomagokat. Innen folytattam felmálházva az utat. Szerencsére Dévaványáig ez a szakasz már nem volt úgy benőve, mint a tegnap délutáni rész. Azért látszott, hogy ezt sem járják olyan sűrűn.
A településre beérve az első állomás a vasútállomás volt, ahol a pecsétet könnyedén beszereztem. Innen kis kitérőt tettem, hogy a tegnapi vacsorámat szállító helyen reggelizzek. Bőséges reggeli és jó kávé után visszatértem a kék útvonalára és Körösladányig kerekezzek. Itt először GCWKRP ládánál álltam meg, a kápolna van a pecséten is, amit a vasútállomáson szereztem be. Egy murvás, éppen épülő úton kitérőt tettem GCkrs3 láda és a duzzasztó kedvéért. Visszatérve követtem a ládát és GCKLAD multit is begyűjtöttem a látnivalókkal együtt, amíg áttekertem a városon, majd a Sebes-Körös folyó feletti hídon. Innen újra töltésen haladtam Vidratanyáig.
Itt két pecsét is volt az út átellenes pontján. Én a Vízügynél találhatóhoz tértem be. A gátőr szerint sokan inkább ide jönnek a pecsétért, nem az étteremhez. A szeghalmi multit (GCSZGH) is beterveztem, hogy felkeresem. Mielőtt ezt és GCKVST ládát kipipáltam volta, a vízügyes tanácsát megfogadva az Alma Materben ebédeltem egy jót.
A kisvasutas emlékhely felkeresése után megnéztem Túri János megán gyűjteményét. Óriási kiállítás, alapos tárlatvezetést kaptam, míg a bringám teljesen biztonságban várt az udvaron. Ezt nem szabad kihagyni. Ilyen geoládát sem láttam még. Gyakorlatilag ki van állítva, nemzeti színű szalaggal átkötve! :)
A hídon és Berettyón újból átkelve folytattam a viszonylag nagy és hosszú szeghalmi kitérő után a kék jelek követését. Vidratanya után földúton folytattam a tekerést, ami először még egész jó volt, de egy hosszú déli irányú szakasz után U alakban először északnak, majd szinte azonnal keletnek fordult a jelzés. Nos, ez a szakasz egészen Csolt-monostorig elég brutális volt. Járható, száraz, de iszonyatosan rázós, kemény földút. Kis előrejelzés volt a holnap reggeli etaphoz, de - persze - ezt akkor még nem tudtam.
Szóval a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely előtt elég durván haladtam. Néha azt vártam, hogy az egész csomagtartóm leszakad. Az emlékhely előtti ÉD-i irányú 4-500 méter már csak füves volt, picit elhanyagolt, de viszonylag jól járható. Itt volt pár sártócsa, de mind kikerülhető volt. Nagy szerencsém volt, hogy ezt a részt szárazon megúsztam! :)
A pecsételéshez nem kell bemenni az emlékhelyre, amit korábban már láttam feleségemmel együtt. Egy hideg, őszi napon látogattuk meg, rajtunk kívül csak a pénztáros volt ott, aki szívélyesen körbe kalauzolt bennünket anno. Most tekertem tovább, hogy időben a szállásomra érjek. Egy bicikliút vezetett onnan a Holt-Sebes-Körös partján, amiről - sajnos - a kék a víz másik oldalára vezetett. Ez durván be volt nőve egy részen. Olyan szúrós bokrokkal, hogy a lábszáramat is véresre karmolta. Már jól bent jártam a földúton, nem akartam visszafordulni. Kár volt. Élmény nem volt, csak küzdés, meg izgalom a defektmentes átjutásért. Ezt a szakaszt teljesen felesleges bejárni, aki teheti, maradjon Vésztőig a bicikliúton! Bár akkor kis kerülő és kitérés lesz a vasútállomáshoz eljutni a pecsétért. Én a Vésztő első házait elérve megálltam feltölteni az üres kulacsaimat. Az emlékhelynél talált csap nem volt szimpatikus a ráhúzott slagdarab miatt.
Vésztőn a pecsét rendben és gyorsan meglett a retró, de tiszta pénztárnál. A települést elhagyva széles, jól járható földutakon kereszteztem a vasutat. Néhány 90 fokos forduló után elértem Okányra, ahol az ország legsötétebb kocsmájában nyomhattam be a pecsétet a füzetembe. Alig láttam a füzetben a szöveget. Talán összesen egy 20 W-os izzó égett a pult felett, vagy legalábbis olyannak tűnt a "hangulatvilágítás". A TTT AK fórumon előzetesen nem túl pozitív véleményeket olvastam a helyről. Nekem nem volt gondom. Ücsörögtem is kicsit az épület teraszán található lehajtható színpadi padsoron, valami ilyesmi helyről származott állítólag a 2 x 4 ülőhely. A bringát - szokás szerint - kint csak letámasztottam. Nem nyúlt hozzá senki. Mondjuk rajtam kívül csak egy ember volt ott éppen. Ezután már csak GCOKNY multi volt hátra itt.
A községet a Holt-Sebes-Körös mellett haladó füves szekérúton hagytam el. Itt valahol megálltam, hogy fújjak kicsit a hátsó kerékbe, mert picit puhának éreztem. Nem tudom, hogyan eresztett le, de nem volt vészes. Kereszteztem az Okány-Zsadány műutat, ekkor hívott szállásadóm (Zsadány polgármestere), hogy merre járok, várt a szállásnál. Még dél körül beszéltem vele, akkor 7-et mondtam. Végül 19:01-kor álltam meg a háza előtt. Elkísért biciklivel a szállásomra, óriási tér állt rendelkezésemre. Minimum 10 férőhelyes étkezőasztalnál pakoltam le. Eligazítást kaptam vacsora lehetőséggel kapcsolatban, valamint kicsit feljebb vettük a fűtést (22 fokra). Állítólag az előttem itt járt kéktúrázó nem igényelte a fűtést. Mint másnap kiderült, őt Andrásnak hívják. Erről a találkozásról később.
Amikor megkérdeztem, hogy használhatom-e a mosógépet, pici bizonytalanságot éreztem az erőben. Pedig tényleg tudom kezelni azt a masinát, nem ördöngösség! :) Szóval engedély oké, kezelési útmutató sem kell hozzá. Zuhany, biciklis cuccok mosása és 1200-as centizése. Majd elindultam leszerelt biciklivel a kék útvonalából kicsit kieső GCfrd virtuálist megkeresni. Az épületet még a szürkület előtt meg tudtam nézni, a vacsorát az ajánlott étteremben már sötétben fogyasztottam el. A szabad ég alatt hangulatos volt a világítás. Ilyen modern éttermet nem vártam volna egy ilyen helyen. A szállásomra már sötétben, kivilágítva értem vissza. A ruhák egy része már meg is száradt az éppen feltekert fűtésnek köszönhetően.
Ma 120,6 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.24 21:07 | | A láda ma elérte a közel 400 km-es távot (48 %), én túl vagyok az 500 km-en. :)
Innen (Réhelyi bemutató központ) egyedül, ha esetleg csatlakozna valaki, akkor keressen (szó szerint is!). ;)
| | | V_Gabor 2019.04.24 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D6 (szerda) Szarvas - Réhelyi (Túzokvédelmi) Látogatóközpont</div>
Reggel hamar összepakoltam, így a szokásos 8 órás indulás előtt még elmentem a mocsári ciprusokhoz. Ekkor kaptam egy hívást sagabi-tól, hogy csatlakoznának hozzánk littledog-gal. A tegnapi vacsoránk helyszíne előtt futottunk össze. Innen, a hídon át tekertünk együtt a szállásunkig. A két Nórát a parton találtuk. Ezt a jó kis helyet választották a reggeli elfogyasztásához. Nekem is hoztak két túróstáskát és egy kakaót, amire már pár napja vágytam. Így ezt ott elfogyasztottuk.
Épp indultunk volna, amikor - még most sem világos pontosan miért -, de sagabi és littledog elbúcsúzott, mégsem jönnek. :(
Szóval hárman indultunk neki a mai etapnak. Nóra elment az arborétumhoz és beszerzett nekem is egy zöld pecsétet, addig mi Nórival GCHal ládához tettünk kitérőt. A komp előtt újra találkoztunk, addigra Nórának megvolt már GCHD is. Ezt mi is gyorsan kipipáltuk. A kompra nem kellett sokat várni, éppen jött két autóval. Mivel felénk főként a Körös sodrása hozta, így szép csendben, nagyon lassan közeledett. A motort csak az utolsó pár méteren indították be. Velünk már boldogan brümmögve tért át, mivel a sodrást is le kellett küzdenie. Így szinte alig volt időnk pár képet készíteni, már át is értünk.
A komp utáni kis emelkedőt és az aszfaltot magunk mögött hagyva tértünk rá a gátra. A jó minőségű földúton, viszonylag sokat haladtunk. A szép környezetű gáton jó nagy ívekben kanyarogva értünk el GCARVZ ládához. Itt kicsit igazítottuk a ruhák mennyiségét a napsütéshez. Nóra megvárt minket a bringáknál, míg Nórival a ládát megkerestük. Egy munkás motoros kaszával nyírta az árvízkapunál.
Innen a peresi gátőrházhoz mentet nagyon érdekes dolgot láttam. 1-200 méterrel voltak előttem Nóráék, amikor egy őzbak felsétált közöttünk a töltés tetejére és hosszan figyelte onnan a távolodó bringásokat. Engem észre sem vett, csak megfordult és vissza lesétált az erdős részre. Remélem a felvételen majd látszik.
A gátőrháznál a pecsét a falon rendben megvolt. Az épületben bemutatott régi berendezéseket csak kívülről tudtuk megnézni. Így is egész sokat láttunk. Úgy tűnt, hogy már rég nem volt kinyitva a hely. Szóval itt senki ne számítson tárlatvezetésre. Innen Mezőtúr és a 47-es szélességi kör már nem volt messze. Persze Nórának, aki ezt a szakaszt már gyalog is végig járta, más emlékei voltak. Nos, ez a biciklis AK túra előnye. Sokat mindent látunk, de a hosszú, "unalmas" egyenesek nem is olyan hosszúak.
A 47-es szélességi kört még a város elérése előtt, a töltésen kereszteztük. Óvatosan átléptük a képzeletbeli vonalat, a GPS kijelzőjéről készült fotó. Eddigre már túl voltam két kerek szám átlépésén (19-es és 20-as hosszúsági körök). Ezek - a GPS-en megjelenő sok nullán kívül - olyan nagy élményt nem jelentettek. Azért egy pillanatra megemlékeztem erről is, ha már térképet, GPS-t követek ezen a hosszú, kanyargós úton.
A városba a déli harangszó előtt pár perccel érkeztünk. A pecsét a Fazekas Múzeumban volt. Telefonon megnyugtattak, hogy bár délben bezárnak, de nyugodtan menjünk be, ott lesznek. Így is volt. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, így nem csak pecsételtünk, hanem meg is néztük a teljes kiállítást. Biztosítottak róla, hogy semmi gondot nem jelent az érkezésünk időpontja. Így nyugodtan nézelődtünk.
Utána megkerestük GCMTUR és GC47mt multik pontjait. Közben Mikulás hívása is megjött, Túrkeve határában, a Hortobágy-Berettyó partján fog bennünket várni. Az előre egyeztetett időhöz képest picit késésben voltunk. Egyre ígér-tem, hogy ott leszünk, de - szerencsére - sok a látnivaló. Az ebédet rövidre fogtam egy boltból beszerzett alapanyagokból készült a szendvicsem. Egy-egy óriás túrórudit is ettünk az újabb gátfutam előtt. :)
Olyan meleg volt, hogy a Mikulással megbeszélt találkozó előtt kb. 1 km-el meg kellett állnom egy kicsit hűsölni. Az online követésnek köszönhetően ezt Ő is látta, így vele és a lányokkal is ott rendeződtünk újra csoport formába. Szinte pont egyszerre érkeztek a két ellenkező irányból. Jólesett egy kis hűsölés, meg a frissítő víz az ebéd után. Innen GCBIBE második pontjáig meg sem álltunk, ahol GCTREK mozgót közösen elrejtettük. Köszi a meglepetés mozgót Mikulás! :) A jelszót Nóra találta ki.
Az ecsegfalvi pecsétig meg sem álltunk, ahol - meglepetésünkre - sagabi-val és littledog-gal találkoztunk. Éppen pecsételtek, de a bringáik már az autó belsejében voltak. No, mindegy. No comment.
GCMIGA ládát és a kicsit távolabb található látványosságot már újra négyen kerestük meg. Nem túl jó a rejtés helye, így sokaknak kimaradhat a látnivaló, ha nincs kedvük tovább sétálni. Bringával ez sem volt kihívás.
Nos, eljött a búcsú ideje. Nóri és Nóra előző nap tanulmányozta a kiszállási pontot és a lehetséges vonatokat, amivel együtt tudnak menni, legalábbis egy darabig. Ecsegfalváról ők Kisújszállás felé vették az irányt, mi pedig ketten a mai napi szállásom felé indultunk tovább! Egy élmény volt veletek tekerni! :)
Egy biztos, ha folytatják az utat, a két Nóra együtt fog tekerni az AK hátralévő részén.
Ecsegfalvától Dévaványáig műút vezet, de ne higgye senki, hogy mi ilyen könnyen megúsztuk ezt! Ó, nem. A szokásos nap végi meglepetés jött. Kis bokros, benőtt, dzsungelharccal megtűzdelt járhatatlan kék. Néhol a két bokorsáv között vezető út olyan szinten volt benőve, hogy inkább kívülről kerültük meg. Mikulás nem volt túl boldog, de ilyen ez a kék. Mondjuk én sem örültem volna egy újabb defektnek, de most megúsztam. A műútra visszatérés sem volt egyszerű. Gyakorlatilag egy réten keltünk át, ahol az út csak nyomokban volt fellelhető. A végén láttam, hogy az eredeti útvonalat már rég visszahódította a természet.
Az aszfalton el is veszítettük egymást, mivel én újra letértem a kéket követve, így pár túzokot és egy kilátót is útba ejtettem, míg Mikulás a Látogatóközpontnál várt. Elbúcsúztunk, pont GCBIBE első pontjánál. Én még benyomtam az információs iroda/pénztár előtt kihelyezett doboznál a pecsétet a füzetembe. Mivel a hely ilyenkor már bezárt, így az éjszakai portástól kaptam meg - előre leegyeztetett módon - a szobám kulcsát. Másnap reggel fizettem SZÉP kártyával 4300 forintot. Ami egy ilyen szép, rendezett környezetben található, kulturáltan felszerelt helyért nagyszerű! Ez volt az egyik legjobb szállásom. Nagyon kellemes hely volt. Zuhanyzás után megrendeltem a vacsorámat, amit Dévaványáról egy futár hozott ki. Ilyen finomat sem ettem az egész út alatt. Sonkával, hagymával és sajttal töltött hús, a legfinomabb, házias krumplipürével, mindez óriási adag. Plusz egy pazar raguleves.
A jó dolgoknak még nem volt vége. Meghívtak egy sörre is. Ugyanis a szálláson egy cseh túzok szakértő hölgy volt, aki évente 6 hetet tölt az állatok megfigyelésével. Édesapja könyvet is írt a túzokokról. Szóval kaptam sok érdekes infot is angol-magyar keveréknyelven.
Este még a szokásos laptopra mentés volt hátra a programból. Ezen kívül már csak a friss ruhákban és papucsban sétálás volt hátra. Csodáltam a végtelen síkság és a narancsos-vöröses naplemente látványát. Pazar volt, aki AK-t teljesít, feltétlenül úgy tervezze, hogy itt megszáll. Megéri!
Ma 95,8 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.23 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D5 (kedd) Mindszent - Szarvas</div>
Reggel Nóri és Nóra szállásánál találkoztunk újra VP-vel. Készítettem pár felvételt a Tisza partján és már indultunk is a város vasútállomására beszerezni a Tiszántúl első pecsétjét. :)
Elég szeles napunk volt, de szerencsékre déli irányból fújt, így csak rá kellett dőlni, mivel mi a délelőtt folyamán kelet felé kerekeztünk. A 45-ös útig nyílegyenes aszfalt vezetett. Ott szerencsére csak egy rövid szakaszon kellett haladnunk a forgalomban. A kamionok is és az személyautók is döngettek rendesen. Előtte még felmásztunk a Ludas-halomra, ami közvetlenül a műút mellett volt. Kis lépcső vezetett fel a tetejére, amin a keresztek messziről látszanak. Ilyen kunhalmot még nem láttam, aminek a tetején egy sír(?) is van. Utólag picit utána olvasva mindszenti Nagy-Ludas-halomnak is nevezik. A középkorban boszorkányok találkozóhelyének hitték. Szegény asszonyok, ugyan hányat égethettek meg?
A bicikliket az árokparton hagytuk. Visszafelé Nóri bringája akrobata mutatvány keretében tótágast állt, oly módon, hogy Nóra bringáját nem lökte fel. Csak mellé bukfencezett. :D
Az utat elhagyva szeles, kanyargós földutakon folytattuk a tekerést. Itt néha már inkább szemből kaptuk a szelet, mint oldalról. Jó volt a megfelelően adagolt balkanyarokat bevenni. GCDER egy kis kitérő volt, de ezt aszfalton tettünk meg. VP-vel itt vártuk be a két Nórát. Jó rejtés. Itt vettem át VP ajándék barna sörét (köszi!). El is búcsúztunk, Tompahát felé az aszfalton újra hárman tekertünk. A pecsét egy kocsma ablakában, kívülről volt rögzítve, ha nem szólok rá a lányokra, simán tovább tekertek volna. :)
Ha jól emlékszem, valahol itt kezdett el cseperegni, vagy Nagymágocs után. Inkább utána, mivel a Károlyi-kastély előtt én még átvágtam egy eléggé benőtt szakaszon, aminek az utolsó 150-200 méter már egész sűrű volt, akác csemetékkel tarkítva. Megúsztam. Telefonáltam, hogy inkább kerüljenek az aszfalton. Így a kastély / idősotthon portájánál értek be Nóriék, pecsételtünk és megbeszéltük, hogy én kicsit tempósabban fogok menni Szarvasig, ugyanis a kollégiumi szállásunkat épp ekkor hívtam fel. A hölgy elmondta, hogy nem 6-ig, hanem csak 5-ig van ott, mert korábban jött be (reggel 5-re) egy másik túrázó miatt. Így a kulcsokat én fogom átvenni, reggel pedig fizetünk. Azért még tekertem egyet a tóparton, a láda nekem megvolt, így azzal most én nem foglalkoztam.
Bőven volt időm, úgy számoltam, hogy 4-re biztosan Szarvason leszek. De nem szerettem volna kicentizni. Árpádhalomra érve először GCAKBK-t kerestem meg, majd a pecsétet. 12-14 között zárva. Én 12:30-ra értem oda. Egy gyors telefon, a bácsi már jött is kinyitni a boltot. Erről a lehetőségről előzetesen olvastam, de azért nem szabad 100 %-nak venni, hogy mindig elérhető ez az opció. Vettem pár apróságot és a lehetetlen helyen rögzített pecséttel végzett tornamutatvány után tekertem is tovább. Pár fotót azért még lőttem a nevezetességekről: kastély, Árpád vezér szobra (egy kosár / foci pálya szélén).
No, itt kezdett cseperegni, mire Gárdosra értem már kellemesen nagy cseppekben esett. A teljesen üres kocsmában beszélgettem kicsit a kocsmárosnéval, ittam egy sört és gurultam a következő kocsmáig. Ez Eperjesen van. A füzetbe ez utóbbi vagy-vagy alapon szerepel, én benyomtam mindkettőt, más a grafikájuk is. Hagy gyűljenek. Nos, itt már forró csokit kértem. A tágas épületben pár ember volt, a srác nagyon kedves volt. Extra szolgáltatás a kecskék látványa a kertben, őket csak pár pad választja el a terasztól, ezt átlépve egy időutazásos mosdóba is eljuthat a kalandvágyó turista. :)
Eperjes végén az aszfaltnak is vége szakadt, elindult a földút. Mivel ez inkább homok, így az esőben átnedvesedett talajról semmi nem tapadt a kerekekre. Pazar! Nekem ez "küzdős földút"-ként volt feljegyezve a gyűjtőmunkám eredményeképpen, szóval nagyon elégedett voltam. Itt valahol meg is szűnt a csepergés. Szarvasig már így is maradt. Ha jól emlékszem, még esőkabátot sem vettem fel, csak egy vízlepergető mellény volt rajtam az eső alatt. Szóval nem volt vészes.
A földút végig egy öntöző-főcsatornát követett. Láttam pár komolyabb vízművi berendezést is, folyt rajta a víz rendesen. Magasabb volt a vízszint, mint a befolyó, így alulról tört fel a folyam. Ez egy jó hosszú, nem túl változatos szakasz volt. Bringával nem gond, de gyalog elég monoton lehet. Szarvas felé közeledve megszaporodtak a látnivalók. Egy nagy gazdaság előtt láttam egy repülőteret, majd áttekertem az épülő 2x2 sávos gyorsforgalmi úton (M44). Egy fotó a középső szalagkorlátnál dukált. Úgyse lesz itt később sok bringa a belső sávban. ;)
Bikazug előtt átkeltem egy kis hídon a Holt-Körösön. Nagyon hangulatos volt a felhős időben is. Itt picit nézelődtem, láttam pár halat kiugrálni a vízből. No meg persze madarakat. Egy egyik szarvasi pecsét a Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark pénztára előtt volt. Itt még nem jártam, pedig a városban már feleségemmel sok mindent megnéztünk. Mivel 3 óra körül volt, ezért elfogadtam a kedves invitálást és megnéztem az állatparkot is. A bringát betoltam egy udvarba, lezárni sem volt fontos. Jó sok állatot láttam, bár szerintem érdemtelenül kicsi ketrecekben voltak elhelyezve az állatok. Tekintve, hogy terület bőven volt, így nem igazán értettem. Általában mindig elszomorít a bezárt állatok látványa, itt ez az értés ennek ellenére sem fogott el. Volt még pár igen tisztességes fa is a parkban. Szépen rendben van a hely. Ajánlom családoknak is, 1-1,5 órát simán el lehet itt tölteni!
A Csáky-kastélyt is megnéztem, ebben a szépen felújított épületben van a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. Pöpec hely!
Szarvas. Itt álljunk meg egy szóra. Nekem ez volt az a fordulópont, ahol valamiért azt éreztem, hogy eljutottam valahová. Ezt még azóta sem tudtam megfogalmazni magamban. Nem a fizikai teljesítmény miatt, azzal semmi gond nem volt. Az első két homokos nap után már tudtam, hogy a világból is kitekerek, ha nincs dagonya nagy sár. Spoiler: nem volt! :) Szóval az, hogy egy nagy városba értem el, vagy az, hogy ezt a helyet igen jól ismertem, nem tudom. Jó érzés volt, ez volt az egyetlen komoly mérföldkő az egész út alatt, amihez elérni - talán ez a jó jelző - felemelő érzés volt. Ez olyan mentális, belső dolog. Valójában semmi nem változott, de mondjuk nagyképűen hangozhat így utólag: innentől akármeddig tudtam volna folytatni az utat. Belerázódtam, már minden rutinosan ment, nem kellett semmit számolgatni, éreztem az egészet. Persze ezután is próbáltam gondosan odafigyelni a 2-3 hónap alatt megtervezett útvonal minden részletére. Nem az motoszkált bennem, hogy meglesz az egész táv, mert azt egyszer sem volt kérdés az elidulás előtti 1 héttől számítva. Ez az egész inkább csak utólag tudatosodott, ott csak a jó érzés volt meg bennem.
4 környékén bejelentkeztem a Bolza-kastély tőszomszédságában található szállsra, olyan alapos eligazítást kaptam a kulcsokról, RIFD kártyákról és minden másról, hogy - szóval - na! :) Pazar szállás, a főútról látható szökőkúttól 100 méterre volt a Cervus Hostel "A" kollégium. Jól felszerelt hely. A bicikliket itt is bevihettük. Zuhany, mosás, kipakolás. Az ablakból láttam egy kéktúra jelzőoszlopot. Erre - egy ilyen nagy városban - végképp nem számítottam. Jó döntés volt ez a szállás is.
GYEZegzuggal már előző nap egyeztettünk, hogy itt fogunk találkozni. A lányokkal egyszerre érkezett meg ő is. Kértem, hogy hozzon nekem 2 belsőt, amit a bringaboltos véleménye ellenében is az általam megadott paraméterekkel vett meg! Profi, tökéletes lett, pont ez kellett nekem! :)
A közeli Halászcsárdába meghívott bennünket vacsorára, ám ragaszkodtam hozzá, hogy az italokat én fizessem. Köszönjük Gyuri a jó hangulatú estét és én külön köszönöm a segítségedet!
Ma sem kellett sok hozzá, hogy elaludjak. Szerencsére már túl voltam a zuhanyzáson. Azért lefekvés előtt még a laptopra lementettem a felvételeket.
Ma 87 km-t tekertem.
|  | | VP 2019.04.23 08:30 | | Mindszenttől a GCDER-ig. Részletek a logban.
| | | Varhelyi 2019.04.22 20:46 | | Sikerült csatlakoznunk Sándorfalva és Ópusztaszer között. Köszönjük. További jó utat!
| | | V_Gabor 2019.04.22 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D4 (hétfő) Mórahalom - Mindszent</div>
Reggel megint a város határában találkoztunk. Nóriék - szerintem - hálásak voltak, hogy nem locsoltam meg őket a friss, reggeli levegőben Húsvét alkalmából. :)
A szuper bringaúton visszatértünk a kékre és a kanyartól folytattuk az AK-t. Innen Zákányszék pár percre volt. Először a tájházat szerettük volna megnézni, de nem hogy nem volt nyitva, de elsőre el is mentünk mellette. Nem nagyon igyekeztek a község honlapján is megtalálható nevezetsességet elérhetővé tenni. Egy néni mutatta meg, hol van. Beértük azzal, hogy kívülről láttunk egy épületet. :(
Ezután jött az első komoly csalódás és bosszankodás. A pizzéria zárva volt, a pecsét az ablak mögött, tőlünk 10 centire látszott. Nóriék tegnap eltekertek előtte, csak nem akartak nélkülem bemenni. Én pedig még a zárása előtt fordultam délnek, kb. 2 km-nyire. Még gondolkodtam is, hogy itt, vagy Mórahalmon egyek pizzát. Belazultunk és nem ellenőriztük, hogy Húsvétkor zárva lesz. Fotókat készítettünk. GPS tracklog is van, stb. Majd pótolom a pecsétet egyszer.
Én tovább gurultam Bordány felé, ahol egy kocsmában van a pecsét. Persze ez is zárva volt. Nóriék leváltak és megkeresték GCLODR ládát. Én meg vettem egy kis hazai epret a kocsmával szemben. Telefonáltam egyet, ha már itt vagyok. Szerencsémre a tulaj felvette és mondta, hogy hamarosan jön a személyzet. A tegnapi buli után most takarítanak. Volt kint mindenhol üveg, pohár, miegymás. Szerencse. Már csak a két Nórinak kell befutnia addig, amíg a takarítás tart. Szerencsére befutottak. Úgy sejtem, kicsit jobban tekertek a hívásom után. :D
Még egy adag eperrel felszerelkezve indultunk tovább Zsombó felé. Persze a Jóbarát vendéglő is zárva volt. Itt is sikerült a tulajdonossal beszélni. Jófej voltam, mert találtam egy kulcsot az egyik ajtóban, kívülről! Beraktam a vele megbeszélt helyre. Hoppá! Ide is fogok még jönni a füzettel pótolni...
Nóriék elmentek a közeli GCZSLE ládához, nekem ez is megvolt már. GCBIMM multinál futottunk újra össze. Ennek a 2. pontját a rejtővel egyeztetve pótoltam. Így jól megnézhettem, amint 10 perc múlva már keresi is két elszánt bringás! :)
A 3. ponthoz pontosan délben érkeztünk, így Nóri és Nóra közösen elhúzták a tizenkettőt a harangon. Remélem senki nem haragszik meg érte!
Egy kis elemózsia elfogyasztása után indultunk tovább és át is mentünk az M5-ös fölött. Lent pár autó, fent 3 bringa gurult. Napok óta ez volt az első komoly emelkedő, mármint a felüljáró. Lefelé suhanás az aszfalton. :)
Szatymaz, vasútállomás, pecsét. Nóriék a bringaútról kicsit hardcore-abb úton a vasút mellett érkeztek az állomásra. Visszafelé már az aszfalton együtt mentünk. Egy kis boltban, ami nyitva volt vettünk ezt-azt. Banán, csoki, túrórudi, innivaló.
Itt kaptam a hívást, hogy meg vagyunk ám figyelve online és Várhelyi szívesen csatlakozna hozzánk fiával egy kis közös tekerésre. Egyeztettünk és Sándorfalván a tónál találkoztunk is.
Előtte még GCSFVA három pontját és a látnivalókat, valamint a pecsétet a - szerencsére - nyitva tartó Baurger-King pizzériában be tudtuk szerezni. Itt kezdtem el a közvélemény-kutatásomat is, hogy miért van a kocsmákban bent a pecsét és hogyan viszonyulnak ehhez az ottaniak. A hölgy szerint - mint később szinte mindenki szerint - jobb lenne, ha kint lenne. Nem ők akarták, hogy bent legyen. Nem értem. A kéktúrázóknak sem jó, nekik sem "biznisz". Akkor miért? Sok helyen van kint máshol is (lakott területen).
Pont a multi ládája után találkoztunk, innen öten tekertünk egészen Ópusztaszerig. A műúton átkelve egy nagyon kellemes, jó hangulatú erdőben tekertünk. Meg is állapítottam, hogy itt sétálni és meditálni is jó lehet. Persze kell hozzá a napsütés, a friss tavaszi zöld is. Nagyon élveztük. Egy újabb műút keresztezésnél rossz irányba mentem. Dócnál a lőtér sorompójához kerültünk. Egy gyors fotó után fordultunk is vissza. Máig nem értem, hogy ezt hogy néztem be. :)
Az úton nem volt jó tekerni a 100 fölött száguldozó autókkal övezve. Egy Audis a kanyart olyan szépen vágta le, hogy tőlem egy méterre ment el, pedig az út szélén tekertem. Nem is voltam álcázva a rikító sárga cuccomban. No comment.
Szóval örültem, hogy újra erdős részen tekerhettünk. Ezúttal a műút nyugati oldalán. Ez picit vadregényesebb volt, látszik, hogy nem járják olyan gyakran. Néhol ösvénnyé szelídült a szekérút.
A csend és nyugalom addig tartott, míg ki nem értünk - újra - a műútra. Autók parkoltam mindenhol. Nem csak a hosszú bekötő úton, hanem a főúton is. Kerülgettük a sok embert a pénztárig.
Itt készült el a csoportképünk és az első kerék szelfi. :)
Elbúcsúztunk Várhelyiéktől és hárman bementünk a művészbejárón keresztül. Szerencsére nem kellett sokat várni, 15-20 perc múlva a mi csoportunk kövezkezett a körképnél. Én múlt évben láttam, de megnéztem újra. A bemutató alatt nagyon jót beszélgettem a végtelenül szimpatikus és művelt szakemberrel, aki a teremben volt. Pár érdekességet is megtudtam a restaurálásról. Köszönöm neki innen is!
A bemutató után még körbejártuk a területet, volt itt tánc, zene, mindenféle húsvéti foglalkozás. Szerencsére a komp 19-ig járt, de azért nem szerettünk volna az utolsó pillanatban odaérni. Így is jó 1,5 órát (ha nem többet) eltöltöttünk bent. A portán vigyáztak a bringákra és a csomagjainkra. A pecsétet is megkaptuk, az irodájukban volt.
A Tiszáig viszonylag jó út vezetett, néhol volt csak picit egyenetlen a mezőgazdasági gépek miatt. Az emlékhelytől nem sokáig vezetett a burkolt út. A komp járt, lefotóztuk és már át is ért. A pecsét a kompon volt, szépen felrögzítve a kezelők fülkéjében. Nemrég újították fel (márciusban), akkor 2 hétig nem is járt. Így most frissen festve, csinosítva szállított bennünket. Állítólag még a muskátlik érkeznek, a főnök kérésére. Szép!
Átérve egyből GCKCZS ládához tekertünk, amit pótoltam egy egyesületi dobozzal. Ezzel is picit könnyebb és kisebb lett a pakk. ;)
A naplementében jók voltak a fények, VP is rámcsörgött, hogy már itt van Mindszenten. Össze is futottunk a komp közelében.
Megbeszéltük a reggeli indulást, Ő ment a pótolt ládát becserkészni, mi a szállásra gurultunk, ahol már nagyon vártak bennünket. Az ártérben voltak a kis lábas házikók. Először aludtam ilyenben. Nóriék egy sorral közelebb voltak a Tiszához, egészen a parton. Nekem a minden helyiségem a nyitott teraszról volt elérhető. A háló fűtött volt, de a többi nem. Ez reggel azért nem volt olyan kellemes. :)
Egyébként - szúnyogmentesen - teljesen szuper, kényelmes hely. A bringám is fent volt velem.
Este még elgurultam egyedül egy - a szállásadó által is ajánlott - étterembe. Ami persze nem volt nyitva (Birkacsárda). Így a helyi, nagyon udvarias fiatalságtól kértem tanácsot. Nos, ez tuti volt. Szerintem a fél város innen rendelt magának vacsorát, annyit pörögtek a futárok. A Róna cukrászda és kávéháznak álcázott helyen pizza, hamburger és francia pirítós is volt. Engem erre az utóbbira beszéltek rá. Nos, ez egy hamburger, csak meg van sütve a franciapirítós masinán. A fullos verziót kaptam, ránézésre (rámnézésre) ezt ajánlotta a hölgy. Nem értem, miért? ;)
Plusz még betoltam egyet a legjobbnak tűnő sütiből, ami egész jól el volt dugva. Az is jó választás volt, a nevére már nem emlékszem. A többi standard, ipari kinézetű süti volt.
Vissza a szállásra már majdnem sötétben tekertem. A forró zuhany előtt még pár dolgot ügyködtem a laptopon, felvételek letöltése, másnapi várható dolgok. Aztán aludtam egy jó nagyot. Holnap már munkanap... ;)
Ma 79,5 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.21 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D3 (vasárnap) Kunfehértó - Mórahalom</div>
Reggel frissen ébredtem, nem fáztam már a fűtésmentes szálláson. Nóri készített nekem egy meleg zabkását és a lassan rutinosnak mondható pakolás után már indultunk is. A bringát azért alaposan letakarítottam előtte. Az erre rendszeresített fogkefe jó szolgálatot tett, a láncról könnyen lejött minden homokszem. Újra száraz olajat kapott minden szem.
Elgurultunk a tegnap kihagyott GCKFT-hez és a tavat is megnéztük a teljesen üres kempingnél. Minden kapu nyitva volt már kora reggel. A kéket követve enyhén süppedő homokban elértük a műutat. Pont egy vonat is akkor "száguldott" el előttem, amikor az átkelőhöz értem. Húzta a dudát, nehogy elé guruljak. Szóval vonat is lesz a videón.
Kis aszfaltos szakasz után tekertünk az eperfák felé. GCEPFA-ig jól tudtunk haladni. A letérőnél - az állatok miatt - jobban süppedt az út, de ott már sétáltunk. A kutyusok aranyosak voltak, először nem vették észre, hogy ott vagyunk. Később nagy csaholás közepette megérkezett a falka. Persze a farkát mindegyik csóválta. A végén még egymással is birkóztak, csak hogy szórakoztassanak bennünket. Láda pipa, haladtunk tovább a kellemes napsütésben.
Innen kicsit kanyargósabbra vette a kék az útvonalat, de mindenhol jól lehetett követni. Kellemes út volt, egy csigát felraktam a füves részre. Rossz volt nézni, ahogy szenved a homokban. Kb. mint mi tegnap! :)
Már az 53-as út keresztezése előtt megindult a telefonos egyeztetés Nórával (norko), aki itt csatlakozott hozzánk. Szóval a csapat hamarosan két Nórára bővült. MarciMilánBálint-ot ezentúl Nórinak, norko-t pedig Nórának fogom írni, hogy ne keveredjetek nagyon össze. :)
Nórával még tegnap megbeszéltünk egy koordinátát, ahol találkozunk, de mi hamarabb odaértünk volna, mint ő, így abban maradtunk, hogy a Petróczi iskolánál találkozunk.
Jobb is volt, mivel a kinézett ponthoz Kisszállásról már nem vezetett út. Ott egy óriási farm volt sok-sok libával. A kék egy részen a kerítés mentén vezetett. Ott nem volt olyan kellemes erdő illat, mint előtte-utána. ;)
A farm után a Petróczi iskoláig nagyon kellemes részen vezetett az út, az utolsó 1-1,5 km-nyi egyenes szakasznál gondoltam először a gyalogos turistákra úgy, hogy "szegények, itt végig kell menni nekik". Hosszú, egyenes eseménytelen szakasznak látszott, amin már látszott, hogy a helyiek sokat járnak rajta autóval. Bringával ez nem tartott sokáig, de az ilyen helyeken nem szívesen gyalogolnék.
Megérkeztünk, hurrá-hurrá! Pecsételtünk, a kihalt csárda teraszán ettünk egy keveset. Mivel a vizünk elfogyott, így próbáltunk volna szerezni, de itt se kút, se bolt. Amíg ott voltunk, két autó állt meg. Azt hitték, hogy nyitva van a hely. Később, egy szomszédos háznál kértünk és kaptunk vizet, amit messziről hordanak kannákban, mivel a kút vizét műtrágyásnak, vasasnak stb. minősítették a bemérésnél. Szóval itt erre oda kell figyelni. Állítólag nem minden helyi figyel erre. A fiatal pár is csak beköltözés után szembesült ezzel. :(
A frissen megismerkedés után el is vált az utunk Nóra és Nóri pár geoláda megkeresésére indult, én pedig követtem a kéket. Már csak este találkoztunk újra, de erről később.
A süppedős homok témát alaposan körüljártam. Fórumok, fb, TTT, stb. A túra előtt Ancs-tól is kaptam néhány track-et (itt is köszi!), tavaly jártak erre a kéken. Erről a szakaszról is úgy tudtam, hogy nagyon süpped. Szerencsémre, ez csak a Petróczi iskolától DK-re induló egyenes szakaszra volt igaz. Utána az erdős, ligetes részen csuda jó volt tekerni. Szuper út, kellemes fenyő és erdő illat, madarak, virágok. GCpihi közelében álltam meg egy kicsit. A feleségemmel beszéltem telefonon és - sajnos - elfelejtettem újra bekapcsolni a GoPro-t. Itt egy kis szakasz kimaradt, de hamar észrevettem. Mielőtt elértem volna a Rúzsafát, volt egy egyenes szakasz. Ott a süppedős homok elől a füves útszélre menekültem. Ott sem volt tökéletes, de lehetett haladni.
Rúzsafa, Rózsa Sándor szobor. Itt készítettem pár fotót a nagy fánál. Nem is értem, miért nincs itt láda? Jó kis hely.
Már sokadik "Ön itt áll" térképet néztem meg, de még mindig nagyon soknak tűnik az előttem álló út. Azért a szakaszokat így, egyben nézve már látszik, hogy haladok, de ezt nem így érdemes szemlélni. Az aznapi és este a másnapi útvonalat és tervezett pontokat néztem. A legjobb az, amit a telefonomra készítettem:
- egy lista, ahol pontokba szedten az állomásokat, meglátogatandó látnivalókat, ládákat, szállásokat, pecséteket, stb. Ezen napokra bontva pipálgattam ki a kb. 180 tételes listát. Így mindig tudtam, hol mi következik. Útközben azért pár tétellel kiegészítettem;
- a másik egy offline térkép volt, ahol a fenti összes pont és az AK nyomvonala volt. Ez a GPS mellett nagyon jól jött áttekintéshez, este a másnapi terv átnézéséhez. Ennek még egy plusz hasznát láttam, de erről majd később.
Ásotthalom környékén újra kereszteztem az 55-ös utat. Nóriék is valahol arra jártak, vettek nekem pár csokit a közeli benzinkúton. Így egy kitérőt megspóroltam az EDO kúthoz.
Nos innen a kb. É-i irányba haladó homokos út Ruzsáig elég kellemetlen volt. Néhol nehéz volt tekerni, de azért leszállnom és tolnom nem kellett sehol. Vékony kerékkel azért küzdősebb lehet, mint kiderült Nóriéknak meg is gyűlt vele a bajuk később.
Ruzsán kezdődött az AK-s kocsmatúra. Ez volt az első állomás, ahol a pecsét mellé chips és sör is "járt". Nagyon kedves volt az egyik sörző ember, akinek a feje fölött volt a pecsét elhelyezve. Kérés nélkül felállt és átadta a helyet nekem. :) A kocsma előtt közkút is volt, így az üres kulacsokat is megtöltöttem.
Ruzsa után volt egy kis ligetes rész, ami kellemes volt. Utána, még a Vágó kocsma (és kisbolt) előtt, - ahol terveztem, de nem álltam meg - volt még egy brutál finom, mély homok. Bónuszként egy traktor is elment előttem párszáz méterrel. Átmozgatva a nyomokat. Ezt lehet, hogy kár volt kitekernem, bár tolni a bokáig érő homokban nem volt kedvem.
A Vágó kocsma és Zákányszék között még volt süppedés, de már nem olyan vészes. Kifejezetten öröm volt Zákányszék előtt kiérni a műútra, ahol szuper bringaút is volt. Átmenetileg elhagyva a kéket, ezen gurultam el a mórahalmi - ugyancsak szuper - szállásomra. Másnap ide kellett visszagurunli és folytatni az utat.
Mivel jó időben érkeztem és a szállásadómnál volt mosógép is, így azzal kezdtem a lepakolás után és zuhany után, hogy mindent kimostam. 1200-es centrifuga után a kiakasztott bringás cuccok már este 8-ra szárazak voltak. Addig én elmentem egy pizzériába és megnéztem a Mini Hungary Parkot. Mivel zárva volt már, így csak a kerítésen kívülről láttam a kis épületeket, de így is viszonylag jól lehetett őket látni. Nóriék erre már csak reggel kerítettek egy kis időt.
A város határában vártam őket, együtt mentünk az általuk foglalt szállásra. Onnan szinte már sötétben mentem vissza beszedni a ruhákat.
PowerBank töltőre, és ágyba. 22-kor szinte minden nap azonnal elaludtam. Feleslegesen vittem olvasnivalót magammal. ;)
Ma 82,4 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.20 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D2 (szombat) Sükösd - Kunfehértó</div>
Nos, ez egy kemény nap volt. A rejtőzködő defektem tovább trükközött velem. Sükösdi szállásomon azt gondoltam, hogy a felragasztott folt megoldotta a problémát. Részben igen, mivel a délelőtt első felében nem is volt vele gond. Ebédig (mire elértünk Hajósra), odáig romlott a helyzet, hogy a végén 5-6 km-enként fújtam bele egy kicsit. Így a homokban jól lehetett vele haladni.
De vissza a reggelhez. A pakolást még picit kaotikusnak találtam, főként, hogy a szerszámok egy részét is elő kellett venni. Ez (a pakolás, nem a szerszámok) a rákövetkező napokra rutinfeladattá alakult.
A szállásadónktól én kértem reggelit: Húvéthoz közeledvén sonka, tojás, vaj, sajt, retek, póréhagyma és kenyér volt a kínálat. Nem rossz kezdet. ;)
A tegnapi 9-es kezdés után Nórival belőttük a standarddá vált 8 órás indulást. Jól is indult a nap, majd párszáz méter megtétele után - Sükösd határában - elértük a Homokot. Igen, nagy betűvel írom, mert megérdemli. Volt belőle bőven. Szerencsére délelőtt még csak az ízelítőt kaptunk meg. Bár ez is elég lett volna nekünk, úgy hiszem.
Az első állomásunk az Ólom-hegy volt (GCOlom), ide az utolsó 50 méteren toltuk a bringákat. Jó magas volt a geodéziai torony, de felmentünk és szétnéztünk. Lefelé már boldogan gurultunk. GCHAHO ládához egy nagyobb kitérővel tekertünk el, de előtte a csomagokat egy bokor mögé rejtettük. Valójában csak leraktuk. A kutya se járt arra. Így könnyű volt a tekerés a hullámzó úton. A homok sem fogott meg annyira. A kerítést megkerülve bejutottunk. Láda oké, kis bozótharc után meglett. A magassági ponthoz is elmentünk. Itt csoda, hogy egyikünknek sem lett defektje a sok-sok királydinnye miatt.
Sikeresen visszaértünk, a csomagok sem mentek tovább maguktól, így vittük őket mi. ;)
Érsekhalma előtt pumpáltam először. GCHETV-hez külön-külön mentünk fel, a bringákat a lépcső aljában, a táblának támasztottuk. Itt jobb volt az árnyékos oldalon. Kentem is az arcom, karom napkrémmel. Láda, kilátás pipa. Indulás előtt kis pumpálás. Vizet itt nem nagyon tudtunk szerezni, így Hajósig a főcsatorna mellett tekertünk a napon. Én a Judit panziónál ebédeltem, Nóri addig felderítette a közeli ládákat. Pecsételés után átvonultam az út másik oldalán található benzinkúthoz és kényelmesen kicseréltem a slime-os belsőmet egy újra. Ebben már nem volt zöld lötty. Pár csokit és innivalót is vettem a kútnál. Nóri is végzett, így a hídnál találkoztunk és folytattuk tovább az utat a csatorna mentén.
Császártöltésre beérve Nóri megkereste GCCSTK-t, addig én a bringáknál vártam és fotóztam a tojásfákat.
Nos, innen kezdődött a keményebb menet. GCSZMV előtt elváltunk, én a kéken, Nóri a láda felé került. A megbeszélt ponton találkoztunk. Előtte megtaláltam az első helyet, ahol a kék párszáz méteren eltűnt, beszántották. A kis kerülő viszont adta magát. Várakozás közben egy nyitott terepjáró ment el mellettem. Nem tudom mennyi homokot ettek, de poroztak rendesen.
Közösen folytattuk az utat Kéleshalomig. Nos itt már 2-3x én is toltam a bringát. Közvetlenül a település előtt van egy kis emelkedő, ott olyan mély volt a homok, hogy majdnem bokáig süllyedt a cipőm. Templomnál fotó, megkerestük a pecsétet. Feltöltöttük a kulacsokat (több kút is működött).
Ezután jött az a rész, amitől féltem. Már jártam erre februárban, akkor jól lehetett rajta tekerni, de most az élesen ÉK felé forduló egyenesre érve megnyugodtam. Ez jobb volt. Én végig tudtam tekerni a 29" 2.2-es kerekekkel. A keskeny, trekking gumi viszont nem volt ilyen hálás. Nóri többször tolta. Én gyakran megvártam, soha nem távolodtunk el nagyon. GCKEHO-t kihagytuk (nekem már megvolt). Ez jó döntés volt. Sok időt vesztettünk volna vele, még csomagot lepakolva is.
Pici Paci portáig a kanyargós rész néhol elég harcore, bozótos részen is vezetett, de követtük rendületlenül. Volt még kidőlt fa is kereszben. A portára a hátsó kapun rendben be tudtunk menni. A németjuhász kutyus kedvesen megnézett magának bennünket, de egy simogatás után visszament dolgára. Pecsét, lovak, fotózás és mentünk is tovább a szállás felé.
Ez volt a leghosszabb nap abban a tekintetben, hogy este 19 h körül értünk Kunfehértóra. Nóri GCKFT-t már csak reggel kereste meg. Ezzel kezdtük a vasárnapot.
Ám az este még volt kaland. Ugyanis ez volt az egyetlen szállásom, ahol nem volt fűtés. Itt elővettem a hálózsákomat is és a takaró + pokróc kombóval már nem volt alaszkai az életérzés a forró zuhany után.
Szóval szerencse, hogy Sükösdön mostam, így most a második bringás szettemben tudtunk vasárnap tovább indulni. Itt semmi nem száradt volna meg. Az épületben hidegebb volt, mint kint. Brrrrrr. Lazán kibírtuk.
Reggel kaptunk egy-egy adag áfonyát a szállásadótól. Majdnem eljött velünk tekerni, de aztán mégsem. :)
Ma 77,5 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.19 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D1 (péntek) Szekszárd - Sükösd</div>
Kora reggel ébredtem, pár dolgot átpakoltam a csomagokban, praktikussági szempontok alapján.
Reggelizni a Péter60 által ajánlott helyre mentem, közben folytattam GCSXSZ pontjainak a megkeresését, így a RP-DDK vonalán találtam egy kávézót a Liszt Ferenc Zeneiskolánál. Mivel 8-kor nyitott, így ide már a reggelimet félig elfogyasztva érkeztem. A hölgy nem tudta, mi az a kék sáv az asztalok mellett a falon. Elmondtam neki. :)
Jóval a megbeszélt 9 órás találkozó előtt érkeztem a Rockenbauer Pál-emlékoszlophoz. Az előre bejelentkezett kessereken kívül, meglepetésként befutott még Dr.Lada is.
A csoportkép elkészítése és a füzetek (AK és logfüzet) aláírása után indultunk is.
Első megálló a Csörge-tó volt. Akinek nem volt meg a láda, az megkereste. A többség a picit bizonytalan jeleket követve megkerülte a tavat keletről. Mivel februárban bejártam ezt a részt is a mozgó rejtésekor, így szóltam mindenkinek a kis szántó-patakpart közötti úttalan kékről és a mély árokról. Nos, itt megvolt az első (és egyetlen) borulásom. Olyan mély volt a gaz, hogy nem láttam az árok előtti gödröt, amiben az első kerék megakadt, így már gurultam is balra, mivel a gödör miatt nem ért le a lábam. Átsegítettük a nehéz pakkos bringákat, majd kezdődött a földutas szakasz, utána pedig a Sió töltése. M6 alatt áthaladtunk, majd letértünk a Frigyes főherceg pavilonhoz. A pecsétet már áthelyezték, de az épület még állt. Számokat láttunk minden elemén, gondolom jó legózás lesz összerakni, akárhová is viszik. Ezután a bárányfoki - áthelyezett - pecsét mellett simán elmentünk, benéztem. Csapat hátra arc, de nem bántuk, mert szép útvonalon kerekeztünk. Szúnyog semmi, ami nagy áldás, ismerve az itteni viszonyokat. Pecsét rendben az új helyén (síneknél).
Péter60 GCGEME ládájával nem volt szerencsénk, csak a fedél volt meg. Ezt átmenetileg orvosolta, mi loggoltunk.
Közben találkoztunk Csaba & családjával és fiával, Attilával. Így 8 főre bővült a csapat. Innen tovább GCkese felé, ott minden rendben. Felmásztunk a kilátóba is. Előtte Strombussal hősiesen megtettünk egy olyan kék kitértőt, amit szerintem 90 %-ban senki nem jár le, tekerni sem volt egyszerű a sok úton fekvő ágtól. A többiek bevártak bennünket ott, ahol a járható útra visszatér a kis északi vargabetű után a jel.
Keselyűsnél lementünk Nórival pecsételni a gátőrházhoz. Az őr nagyon próbált bennünket más irányba küldeni, nem igazán értette az AK-t és útvonalát. Fura, gondolom nem mi voltunk az elsők, akik a kéktúrát járják. Itt Péter60 hajtókara lelazult, így átadtam neki a szerszámaimat. Többször is próbálta meghúzni két kisebb imbuszkulcs összeillesztésével a nagy, kúpos rögzítést. Küzdött vele.
Mi addig GCEROS (hűlt helyét) és GCSIOT minimultit tekertük le. A torkolatnál volt pár szúnyog, de ennyi belefért. Itt esett egy látványosat Strombus is, de sajnos nincs róla felvétel. Én épp láttam, 8 pontot ért. :)
Vissza a sorompóhoz, ahol Péter60 várt. A nehéz bringákat közösen emeltük át a sorompón, ami olyan hermetikusan zára el a dél felé vezető gát útját, hogy kerülni nem lehetett sehol. Dr.Lada itt köszönt el és indult vissza. Reméljük nem aludt el a bringán az éjszakai vezetés után. ;)
A töltésről letérve, egy kis emlékhelynél összefutottunk egy bringással, aki olvasott rólunk. Itt már Strombus vize elfogyott, kért a közeli tanyáról. Mi addig egy nagy fa árnyékában hűsöltünk. Tibi1983 is visszafordult Szekszárd felé.
Pecsét a Lankóczi Vízügyi Múzeumnál, majd GCMA. Itt ebédeltek a többiek a padokon, míg én felmentem a kilátóba. Ott egy bajai bringással beszélgettem egy kicsit. Közben élveztem a kilátást és a madarak énekét.
Immár hatan tértünk vissza a gárta és (megint) benéztem a kéket. Nem tértünk le, hanem a gáton maradtunk egészen Pörbölyig. Ott esett le a tévesztés. Megkerestük Nórival és Strombussal GCGC-t és eldöntöttük, hogy nem teszünk további nagyobb kitérőket Bajáig, mert ment az idő (ez később nagyon jó döntésnek bizonyult). Így a hídig folyamatosan tekertünk. Itt a várt sár elmaradt, csak 1-2 nagyobb foltot kellett kikerülni a füvön. Szuper hír az esős idő után! :)
A híd előtt már észrevettem, hogy lassú defektem van hátul. Fújtam bele, bízva benne, hogy kibírja Bajáig. Nos, nem bírta. A híd közepén már toltam. A többiek meg eltűntek. Én az első benzinkutat céloztam meg, ők pedig keresték a vándorpontot. A kútnál voltam, amikor hívtak. Végül közösen értünk oda. Pecsét pipa. Kulturált mosdó, vízvételi lehetőség, stb. Itt búcsúztunk el Péter60tól és Strombustól.
Négyen betekertünk a belvárosba ebédelni, ám Nóri közben inkább elgurult ládázni. Csabával és Attilával ebédeltünk, amikor a felfújt bringám egyszer csak nagy csörömpölés közepette eldőlt. A kútnál felfújt gumi eddig hitette el velem, hogy rendben van. Totál laposra ereszett, ezért billent el a pedálnál letámasztott ló. Fizettünk, pumpáltam, vissza a benzinkúthoz (újra négyen). Mivel a belsőn nem láttam és éreztem lyukat ezért, felfújtam újra 3 barra (talán szelepet cseréltem?). No ez kitartott estig.
A Tanya Csárdás pecsétet már csak a forgalmas gát tetejéről néztük meg. Csabától és Attilától Ósükösd előtt búcsúztunk el. Innen Nórival (MarciMilánBálint) tekertünk először a teljesen üres, de szép ósükösdi kulcsosházig (pecsét), majd a Szent Anna kápolnáig (GCANNA). Majd a késő délutáni napsütésben, nagyon szép fényekben haladtunk egészen a sükösdi szállásunkig, ahol egy telefonhívás után be is jutottunk a lefoglalt épületbe. Az egész a miénk volt, külön "szárnyban" laktunk. :)
A gumit itt ragasztottam meg. Olyan apró lyuk volt rajta oldalt(!), hogy csak víz alatt lehetett látni. Bejelölve is alig találtam meg csiszolás után. Azért még másnap sem hagyott békén ez a kis alattomos defekt...
Ma 93,5 km-t tekertem.
|  | | V_Gabor 2019.04.18 20:00 | Fénykép: | <div style="background: #70bbf4; padding: 10px; border: 1px dashed #333;">D0 (csütörtök) utazás vonattal Budapestről Szekszárdra.</div>
Vonattal utaztam a Keleti pályaudvarról Szekszárdra. A szállás elfoglalása után örömmel fogadtam el Péter60 meghívását egy jó vacsorára és beszélgetésre a közeli Aranykulacs vendéglőbe. Vacsora után még megkerestem GCSXSZ 5. pontját.
A szállás pazar volt, nagy konyha, modern felszereltség, tisztaság.
|  | | V_Gabor 2019.03.25 20:00 | | Ha valakinek szállásra van szüksége, keressen meg engem!
| | | "J&J" 2019.03.13 16:04 | | Na, igen, hát ezt elkapkodtuk.
A biciklis AKT-t tavaly nyáron befejeztük és ezzel a teljes Kék kör is megvan. Még szerencse, hogy az időpont sem lenne jó :).
| | | ha2 2019.03.11 20:42 | | Éppen a múlt évben fejeztem be. Természetesen bringával mentem végig. Több részletben 2 és fél év alatt.
Az akáctüskékkel gyűlt meg sokszor a bajom.
| | | Péter60 2019.03.10 22:38 | | Ápr. 19. nagypéntek, ezen a húsvéti hétvégén sokaknak családi programjuk van, én max hétfőn tudnék a rajtnál ott lenni.
| | | Ancs 2019.03.10 15:46 | | Húúúú, ez de jó!
Tervezzük a csatlakozást ChefBogival az első két napra, ha valóban sikerül a húsvéti hétvégén kezdeni.
| |
|
