Y-elágazások: szerintem az a leghatéhonyabb, ha egy-egy ilyen elágazásnál megállunk egy pillanatra, leskicceljük az elágazás alakját, berajzoljuk a rajzra annak jellemző pontját (ahol az úttengelyek metszik egymást), ideállunk, nyomunk egy útpontot és a számát felírjuk a papírra.
Bonyolultabbaknál (például delta) az összes jellemző pontot érdemes felvenni, és bejárni a delta ágait, de csak akkor, ha a mérete összhangban van az aktuális GPS-vételi és -logolási lehetőségekkel. Mezőn, időalapú loggerrel, erős antennával mindeképpen érdemes bejárni a 10-15 m oldalhosszú deltát, de ugyanezt sűrű erdőben mezei eTrex-el butaság, mert többet rontunk, mint amennyit nyerünk az ügyön.
Ha nem egyértelmű, hogy az Y-ban melyik ág az, amelyik a tracken szerepel (ha nem szaladunk be az elágazó ágba), akkor érdemes feliratozni az ágakat, mondjuk így: "P" / "P tovább" / "csapás". Különösen érdemes az útminőséget feljegyezni a kereszteződésekben, mert útközben úgysem vesszük elő a papírt. Ezen felül én általában azt az ágat rajzolom lefelé, ahonnan jöttem, mert ez biztos irány a tracken (track up ábrázolás).[ előzmény: (242) Moha bá, 2003.11.11 03:01:27] |
