A szerkesztéshez két, független területet használok: egy "homokozót", ide kizárólag lockolatlan fájl kerül letöltésre, nem kerül verziókezelőbe a tájegység (csak a maszírozóscript), és nem kerül feltöltésre sem. Ez szolgál gyakorlásra, tesztelésre, illetve a részben vagy teljesen automatizált módosítások/matatások finomítására, és mapedit-es átnézésére. A másik terület az "éles" szerkesztésre szolgál, ide csak lockolva kerülhet tájegység, ahogy lejön, azonnal megy be verziókezelőbe. Ezt követi egy ellenörzés, a hibalista alapján pedig nekilátok gyomlálni. Ha van, amit automatikusan, megbízható tesztelt módon lehet, akkor azt megcsinálom, és még mielőtt mapeditbe berántanám(!) a verziókezelőbe elrakom. A produktumot ez után mapedittel (Mod=1 szépen mutatja) átnézem, pl. hogy az adott poligon mikből lett kiszerkesztve, mennyire pontos, stb. Ha kell, módosítok kézzel, aztán save, újabb verzió az rcs-ben, és csak ez után jöhetnek a valóban kézi rajzolások/szerkesztések.
Tehát lesz legalább három vagy négy verzióm: eredeti, scripttel matatott, scripttel matatott+kézi javítás (ha kell), scripttel matatott+új rajzolások (ebből lehet több is). A befejezéskor az utolsót "release"-be rakom a verziókövetőben, zip, feltölt, megnézitek.
Az mp-fájl szoftverből generálódik, ergo algoritmizálható a feldolgozása is, ráadásul szép, olvasható szöveges cucc, tehát még a hexaeditoros szemüvegre sincs szükség :)
[ előzmény: (33252) olahtamas, 2009.09.19 03:24:36] |
