Lustaság fél egészség, lám, mire előkerültem, a jó Saladin alaposan feldolgozta a témát :)
Az eredeti felvetődésben szereplő NiMh cellákkal kapcsolatban két hozzátennivalóm maradt csak. Az egyik, hogy ezek nagyobb töltőáram mellett is alig-alig melegszenek a töltés alatt, csak amikor a beléjük erőltetett villanyos energia már nem tud kémiai energiává alakulni (azaz feltöltődtek), kezdenek forrósodni. Ez olyannyira így van, hogy a hőmérséklet-emelkedést figyelő metódus nemcsak biztonsági korlát, hanem önálló feltöltöttség-detektáló módszer is tud lenni.
A másik dolog sokkal nagyobb jelentőségű az otthon töltögető IPC-1 tulajdonos számára. Vélhetően ez a töltő is - akárcsak a nagy többség - a cellafeszültség emelkedését figyeli, és ebből állapítja meg a töltés végét. A NiMh akkuk kellemetlen tulajdonsága azonban, hogy a - NiCd akkuknál igen markáns- feltöltődést jelző feszültségcsökenés sokkal jellegtelenebb, sőt, kisebb töltőáramoknál teljesen el is maradhat. Ez kellemetlen, mert így a töltő esetleg nem, vagy csak későn veszi észre, hogy ideje abbahagyni az akkufőzést, és mivel viszonylag kis áramokról beszélünk (C/5 alatt rémlik fejből, irodalom otthon), a melegedés sem biztos, hogy kiváltja a leállást.
Tehát NiMh akkuknál van egy áramerősség-tartomány a cella által tartósan elviselt túltöltés (ezt is rosszabbul bírja, mint a NiCd) és a biztonságos feszültségcsökkenést adó töltőáram között, melyen én kerülnék, ha IPC1-em lenne.[ előzmény: (4573) Saladin9, 2005.12.20 08:05:22] |
