Páty Mézes-hegyi megállótól kisebb emelkedőt kell megmászni üdülőövezetben. Az erdőbe érve egy nagy lezárt kapu fogad, ami mellett ott a létra. Kisgyereks túra volt, így mi túra babakocsival indultunk neki, az egyetlen ok, amiért nem érdemes babakocsizni az összesen 5 db lezárt kapu. Mindegyik mellett ott a létra, de azért nem egyszerű azon átadni a babakocsit. Hordozóval simán ment volna a dolog, ugyanis a terepviszonyoknak köszönhetően az első másfél kilométer enyhe emelkedője után vagy majdnem vizszintes, vagy lejt az út.
Útközben gyönyörű kilátás nyílik több irányba is, van egy felhagyott kőbánya, most nem volt sok jelentősége, de nyáron fontos, hogy menet közben van egy méhtelep is (allergiások vigyázzanak). Az utolsó 500-600 m-en szintén jobb a hordozó, mert az utolsó kerítésen való átkelés után egy keskeny ösvény vezet csak, amin a babakocsi nehezen fért el, és miután akácos szegélyezi, a kereke is kilyukadt. Az összes nehézség ellenére az út megérte. Hangulatos volt és jókora aganccsal megáldott szarvasokkal is találkoztunk, tőlünk kb. 10 méterre legelésztek.
Ne riasszon senkit, hogy a második kerítés után gyakorlatilag már nincs kint túrajelzés, csak a legvégén jelenik meg újra, az utat elég nehéz eltéveszteni. A második kerítésnél már nem látszik, sőt félrevezető módon másik írány van felrajzolva egy sárga nyíllal, nem arra kell menni. Át kell kelni bátran a létrán és ott a menetiránnyal ellenkező oldalon fel van festve a jel, csak hogy visszaigazolást nyerjünk. :)