A rigómezei csata (Koszovo) 20 méter magas emlékműve. Jelenleg szögesdrótokkal körülvéve. A KFOR szlovák katonái őrzik, turisták számára sajnos nem látogatható.
Zdravko Sotra, szerb rendező 1989-ben készített róla szép történelmi filmet.
Rigómező
II. Amurat százötvenezer emberrel rohanta meg a szabaddá lett albán népet, mely Castriota György alatt országából minden lépést vérrel fizettetett meg a hódítóval. Végre sikerült neki egész Kroya fővárosáig előnyomulnia, s az odaszorult szabadságbajnokot végharcra hívni fel.
Castriota magas büszkeséggel utasítá vissza a hódolat feltétele alatt ajánlott békét s elfogadta a harcot. Hunyady sem akart rosszabb lenni nálánál; 1448 ősz elején, miután Európa népeit mind fölhívta segélyre, s azoktól nem kapott biztatásnál, címeknél és érdemrendeknél egyebet, a 24 ezer
főre menő seregével átkelt Kevi mellett a Dunán, s ott találkozott Dán oláh fejedelem nyolcezernyi könnyű lovasságával. A szerb vajda, Brankovics, kinek szintén csatlakoznia kellett volna hozzá, ha nem kötelességből,
legalább önérdekből, nemcsak hogy ezt nem tevé, hanem alattomban tudósítá a szultánt Hunyady szándékáról, ki arra rögtön abbahagyá Kroya ostromát, s minden hadát kivonva Albániából, sietett a magyarok elé. Mindkét sereg egy ponton iparkodott találkozni, s ez volt Pristina mellett a Rigómező, hol ötvenkilenc év előtt I. Amurat elveszté életét, s melynek emlékét azon helyen magas kőoszlop örökíté. Mindenik fél oment látott e helyen csatázni, de Hunyady hamarább ért oda, s a siető törökök elől elfoglalá a kőemléket s a mezőt körülfogó hegyormokat. A síkon a Raska folyam hömpölyög keresztül, melyen a magyar seregnek fél napba került átkelni,
míg a török had három napig mindig vonult rajta keresztül.
Egy oláh jósnő ezt rossz előjelnek jövendölé, amihez nem kellett nagy boszorkányság. Amurat serege négyszerte több volt Hunyadyénál. Amurat hasztalan iparkodott Hunyadyt erős állásából kicsalni, Hunyady várt arra, hogy Castriota
útban levő seregei a török had háta mögött megjelenhessenek. De Amurat is jól tudá, hogy nincs időzni való pillanatja, ha e két elszánt ellenség közé jutand, többé
ki nem menekülhet, tehát sietnie kellett Hunyadyt minél előbb letörni. Seregeit egészen európai rend szerint osztályozva, többé nem oszloposan állítá fel, hanem
szárnyakat képezve: középütt az ágyuk és janicsárok, kétoldalt az anatóliai lovasság tömegekben, nem elszórt dandárokban, mint azelőtt szokták. Hunyady észrevéve, hogy ellenfele ütközetre készül, nem várta azt be; ismerve népe természetét, hogy a támadásban legerősebb, lovasságát három szakaszra osztá; a jobbszárnyon állt Losonczi Benedek a könnyűlovasokkal, balszárnyon Dán oláhjai Bánfy István vezérlete alatt, középütt Székely János a páncélos lovagokkal, míg Thallóczy Ferenc válogatott lovasságával arra volt rendeltetve, hogy majd itt, majd amott megjelenve, ahol legnagyobb a veszély, ott eldöntő csapást
intézzen az ellenségre, miáltal a magyar had háromszorozva látszott lenni. Eleinte csak az ágyúk és lőfegyverek dolgoztak, Hunyady ezáltal az ellenség főerejét mind
derékcsapata ellen csoportosítá, azt mutatva, mintha ott volna saját főereje is összesítve, s míg a janicsárok a hasztalan ostromban ezrével hullottak el az ágyúgolyók által, a hegyeket megkerülő török lovasságra egyszerre kirohannak a magyarok s háromszor összekeveredve velük,
mindannyiszor visszaverik őket. Amurat új csapatokat küld segítségükre, azok sohasem egyesülhetnek a többiekkel, Hunyady és Thallóczy mindenütt útjukat állják, ha az egyik szárnyon letörték az ellent, sietnek a másikra, ha egy dandárt megvertek, hagyják azt futni, s nekifordulnak a
másiknak: Hunyady kis hada egész nap verekszik az ellenség minden dandáraival s minden ponton visszaveri őket; Amurat kénytelen az éjszaka beálltával seregeit visszavonva, a csatatért s a nap diadalát Hunyadynak hagyni.
A magyarok egész éjen át hallák a török táborból a dervisek jajgatásait, kik szakállukat tépve kiáltozának Allahhoz, hogy ne vegye el róluk szemeit. Korán reggel ismét újra kezdődik az éj miatt félbeszakadt ütközet. Amurat minden tartalékseregét csatába hozta; a kifáradt, megfogyott magyarok az új, kipihent csapatok ellenében is elfogadják a harcot. A török imámok egész éjjel fanatizálták a janicsárokat; azok most vak halálmegvetéssel rohannak a
magyar sereg ágyúira, s nem rettenve vissza a golyók elől, melyek egész sorokat söprének ki rendjeikből, elődeik holt tetemein át egész odáig nyomulnak előre, hol a golyók már fejük felett röpülnek el s az ágyuk ártalmatlanokká lesznek.
De Hunyadyra találtak ott. Gyalogsága élére állva, szegzett dárdával rohanták meg a zárt sorok a merész ostromlókat s lépésről lépésre nyomva őket hátra, midőn annyira jutottak, hogy az ágyúk ismét látávolságban találhatták a törököket, ott megálltak előttük, mint a fal, s rajtuk keresztül ismét
elkezdtek dolgozni az ágyúk, mázsányi köveket hányva a tömött csapatok közé. A janicsárok nem törhetve át az eleven ércfalat, s rontatva a rájuk hulló kövektől, kétségbeesetten fordulnak vissza és rohannak megbomlott renddel. Hunyady erre parancsot ad Székely Jánosnak, hogy a lovassággal üldözze a futókat, s midőn a többi
csapatok sietni fognak azok segélyére, iparkodjék őket maga után vonni, hogy azalatt Dán oláh lovagjai az ellenség háta mögé kerülve, azt tábora közepén rohanhassák meg.
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
