Bodrog község településrésze Alsóbű, amely ma is lakott. A világ végén megbújó elhagyott temetőjében utolsóként azonosított temetés 1960-ban lehetett. A helyszínt a leromlott síremlékek mellett egy több mint másfél évszázados, egykor nagyon szép kőkereszt jelzi. Állításának éve bele van vésve a talapzatba: 1861. Sajnos, a kőkereszt a közelmúltban ledőlt - a környéken lakók eddig csak azt tudták róla, hogy ki kellett támasztani, a nagyobb bajról csak most mitőlünk értesültek. Talán még megmenthető lenne, mivel a talapzat közel sértetlen, a kereszt darabjai -köztük az alsó szár a korpusz váll alatti teljes szoborrésszel- mellette fekszenek.
A két (Alsó- és Felső) Bű az egykori Bő (somogyi kiejtés szerint Bű) nemzetség emlékét őrzi.
A nemzetség bölcsője a Somogyvártól délre eső két Bű puszta volt. Itt állt egykor a nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt monostora is.
A Bő nemzetség két ága, a Thúz- (vagy Izsép-) és a Ders-ág országos szerepre emelkedett.
A Thúz ág egyik jelentős családja később Öreglakon építette meg nemzetségi várát (Laki Thúz), a Ders ág a Zselic vidékén terjeszkedett.
Alsóbű területén a Honfoglalás utáni évtizedekben (a kilencszázas évek elején) vaskohók működtek, amelyek az egykori patakmedrek mentén kicsapódott gyepvasércre települtek. A régészeti feltárás során évezredes rovásírás emlék került elő az egyik kisméretű kohó (kemence) légbefúvó kerámiacsövén: befúvó rendeltetésére utaló "fúnák" felirat. Vékony Gábor szófejtése alapján a legvalószínűbb a funák fu-nai-k alak szerinti jelen-jövő idejű, feltételes mód, egyes szám, első személyű 'fújnék'; jelentés, nagyjából 'hadd fújtassak már, fújtatni akarok' értelemben.*
A vasérc vasoxid tartalmának redukálását fémvassá a művelet során használt faszén égésekor keletkező szén-monoxid végezte. A folyamat a vas olvadáspontja alatt ment végbe, és terméke a vasszivacsból és az abban eloszlott megolvadt salakból álló pár kilós buca volt, amelyből a fehér izzás hőmérsékletén kalapáccsal verték ki az olvadt salakot. Mivel a vas nem olvadt meg, ezért nem ötvöződött a szénnel, a későbbi feldolgozás során kiválóan kovácsolható volt. A gyepvasércek általában magas foszfortartalmúak, és a foszfor beötvöződése hátrányos a vas minőségére. A belső-somogyi gyepvasérc viszont sok meszet is tartalmaz, esetleg külön is adagoltak meszet a gyártás során, ilyen módon küszöbölték ki a kovácsolhatóságot rontó foszfortartalmat. Ezt a műhelyekben feltárt salakmaradványok szokatlanul magas Ca-tartalma igazolja. ** A fegyverek és használati tárgyak szükséges keménységét szén beötvözésével a késztermékek gyártási folyamatának során érték el (damaszkolás).
Az itt gyártott vasat a somogyfajszi őskohókhoz hasonlóan, feltehetőleg a fegyverkovácsolásra szakosodott közeli Pusztakovácsin dolgozták fel.
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
