| Track-adatlap |
| Track neve: | szabadbattyan_agard_ivancsa | | + | nem volt GPS-vételt zavaró körülmény (lombkorona, házak, autó teteje, nyakban lógatott GPS, interferencia) | | - | kalibrált barométeres magasság-adatok | | - | végig jó műholdállás | | - | nem szakad a track menet közben | | - | oda-vissza track a teljes útvonalról | | - | útkereszteződések bejárva (legalább 20 méter irányonként) | | - | felesleges részek levágva | | - | trackek és útpontok elnevezései beszédesek | | - | vázlat készült a csomópontokról | | - | minden lehetséges csomópont megjelölve | | + | magam szerkesztem a térképre |
|
| Tájegység: | Velencei-hegység |
| Felhasználó: | olahtamas |
| GPS típusa: | Garmin GPSMAP 60Cx |
| Logolás jellege: | távolság-alapú (4 m) |
| Bejárás módja: | gyalog |
| Feldolgozta: | olahtamas, 2011.07.24 18:19 |
2011.06.25. Szabadbattyán Agárd
Reggel egy vágányzár miatt vasutas országjáráson vettünk részt, mert a Budapest - Székesfehérvár szakaszon Pusztaszabolcsot érintve ment a vonat. Ment is a találgatás, hogy vajon jó vonatra szálltunk e, mert többen is mentek a Balaton északi partjára, többek között a Láss egyesület tandemeseivel is, akik 24 óra alatt akarták körbebringázni a Balatont.
Remélem sikerült nekik, mert elég nagy szél volt néha.
A vonatról leszállva egy rövid szakaszon még a sínek menti szekérúton haladtunk aztán egy beton áthidalón átegyensúlyoztunk a Sárvíz folyásán.
A Lajostelepi horgásztóhoz értünk, ahol csak néhány horgász dacolt a szeles idővel és miután beértünk az üdülők közé, remek meggyfákat találtunk, amelyekről csippentgettünk menet közben egy keveset.
Kifelé megnéztük a vágóhídnál összegyűjtött állatokat, majd egy kilométer aszfaltkoptatás után ismét bevetettük magunkat a jellemzően kukorica valamint napraforgó és búzatáblákkal határolt földutakra.
Kiváló kiránduló időnk volt, így vidáman lépkedtünk, és érdeklődve figyeltük, amikor bodzaültetvényhez érkeztünk.
A legnagyobb meglepetést a mák ültetvény okozta, mert nagyon ritkán látni mákvirágot, és most ennek látványában is részesülhettünk.
A Börgöndi repülőtérhez érve, igen lepusztult épületeket találtunk, és bár az ajtó nyitva állt, az interneten előzetesen beharangozott nemzetközi repülőtér hátsó bejáratánál inkább a gaz volt az úr.
Mintegy 20 perces sétával eljutottunk a múltat idéző vasútállomásig, ami nekünk meg sem kottyant, de ha ide valóban komoly repteret akarnak, akkor van még mit fejleszteni a környéken.
Szerencsére találtunk 2-3 padot, ami még használható volt, így leültünk ebédelni, és közben néztük azt a 2 gépet, ami az alatt a fél óra alatt felszállt, amíg ettünk.
A vasút mellett indultunk tovább, majd pár kis dombon áthaladva értünk a Dinnyés-Kajtori csatorna mellé.
Nagyon sokféle madár repkedett a környéken, szemmel láthatólag jól érezték magukat a vízparti nádas közelében.
Elzamajorhoz érkezve, ugyan nem számítottunk nagy dolgokra, de még azt is alulmúlta, amit tapasztaltunk. Nem volt nyitva semmi, az még érthető, de a turistajelzések is össze-vissza voltak felfestve, és azok is leginkább csak aszfalton. Dinnyésre beérve azonnal bevetettük magunkat az első kocsmába, hiszen az első hely volt, ahol normálisan le tudtunk ülni 26km gyaloglás után, és még hideg innivalót is kaphattunk.
35 perc pihenő után felkerekedtünk, hogy átmenjünk Agárdra, ahol a szállásunk volt.
Itt kavarogtunk picit, mert bár a Szúnyog utca volt megjelölve a szállásunkra, mint cím, de a bejárat a Horgony utca felől volt, és 30 km-után már nem esett jól a kerülő.
Ráadásul a vacsorához is bementünk a központba, ami még 2x2 km-t jelentett. Estére így jól elfáradtunk, de azért jót beszélgettünk még a teraszon.
2011.06.26. Agárd - Iváncsa
Reggeli után nagy nehezen összekaparta magát a társaság, és KV beszerző útvonalon kezdtük meg a gyaloglást.
Az előző napra eredetileg tervezett közeli étteremig mentünk, ahol végkimerülésre késztettük a KV gépet. Miután nem jutott mindenkinek a fekete nedűből, így a központ felé haladva, addig mentünk, míg egy megfelelő kocsmát nem találtunk, ahol akadt KV.
Itt végre mindenki feltöltődött, és így mentünk le a Velencei-tó partjára.
Hattyúk, kócsagok, sirályok, és sok egyéb állatfaj fürdött a tóban, hiszen a hűvös szélben nem zavarta őket senki. Mi sem vágytunk fürdésre, gondoltuk majd amikor végleg elhagyjuk a tavat, akkor belógatjuk a lábunkat. Követtük a part vonalát, illetve néhány helyen fel kellett jönnünk a belsőbb utcákba, míg végül a velencei kastélyhoz értünk. Nagy meglepetésemre itt egy nagyobb lélegzetvételű építkezés miatt nem tudtunk lemenni a partra, és a kedvenc halsütödém is zárva volt.
Így elmaradt a lábáztatás és a keszegevés is, de Kápolnásnyéken kárpótoltuk magunkat némi fagylalttal, süteménnyel, és még a vegyesboltot is épp nyitva találtuk. Kápolnásnyéken megnéztük a pályaudvar körüli építkezést, ami miatt előző nap akkorát került a vonat, és bizony igen látványosan folynak a munkálatok.
Pettendre érve megnéztük a felújított Urunk színeváltozása kápolnát, ami egy nyugodt kis parkban van. Ezután átkeltünk a vadonat új, ámbátor egyenesnek nem mondható vasúti síneken, aztán bementünk a pizza7 étterembe, ahol megtölthettük a hasunkat és el is időztünk 50 percig, hiszen nem siettünk sehova, és az idő is remek volt.
A hetes utat keresztezve egyenesen Baracska-Annamajor mellé érkeztünk, ahol biztos távolságból rápillantottunk a börtönre, de a közelebb nem akartunk menni, mert még beszippantott volna minket.
Besnyő határában a sertéstelep "illatanyaga" megszaporázta lépteinket, és hamarosan be is értünk a központba, ahol találtunk nyitott kocsmát.
Röviden frissítettük magunkat, majd mielőtt a gépzene kiborított volna bennünket, gyorsan tovább is álltunk.
A falu végén találtuk meg érdekes módon a templomot, majd végleg elhagyva a települést, átmentünk az M6-os autópálya feletti, alig használt felüljárón. Mivel nem rohantunk, így megnéztük Beloiannisz települést is, ahol uralkodott a mediterrán hangulat, és a fő téren is uralkodtak a Görög motívumok. Természetesen felkerestük az ortodox templomot is, amelyet nagyon rendezett állapotban találtunk.
Innen már csak egy rövid séta maradt hátra a vasútállomásig, ahol fáradtan ülhettünk le, a 33km gyaloglás után.
Szerencsére a vonat pontosan jött, és mindannyian kaptunk ülőhelyet is.
Képek:
http://olahtamas.fw.hu/20110625agard/20110625agard.html
A feltöltött fájl:
velencei.gdb (
megtekintése a raszteresen)
Kapcsolódó trackek (automata szétvágás révén jöttek létre):
Bakony
Mezőföld