A templom története:
A feltehetően a XIII. században épített templomot oklevélben először 1472-ben említik, "Szent Péter egyháza" névvel. Ez a titulus, összevetve az 1570 körüli feljegyzéssel, mely szerint "Hévizgyörk 4 forintot fizet, melyet Szent Márton adójának hívnak", érdekes történelmi ritkaságra utal; eszerint valamikor ugyanis megváltozhatott a templom védőszentje, ami nem túl gyakori jelenség - a templomot ugyanis később, a XVIII. században, Szent Márton templomának nevezik.
Építésének idején a magyarországi kis templomok még jórészt torony nélkül épültek - ilyen állapotban maradt ránk többek közt a gercsei templom is -, a harang valószínűleg az épület mellé felépített kis faállványon volt, ám ezek korabeli nyoma nem található meg. Később a templom eredeti épületéhez kőből való tornyot ragasztottak. Ebben az időben, főképp ilyen kis falusi templomok esetében a pallér minden valószínűség szerint nem előre elkészített tervek alapján, sokkal inkább gyakorlat, tapasztalat és intuíció szerint vezette az építkezést, de talán éppen ezért állták ki az idők próbáját az így épült templomok, ha az építész "érzésből" kissé túlméretezte a falakat.
A XVII. században egy kevés ideig a reformátusoké lett a kis templom, de 1662 után újra a katolikusoké. Nem sokkal ezután egy oklevél név szerint említi a templom licenciátusát, amely tisztség afféle pótmegoldás volt az akkori paphiányos időkben: jámbor életű, jó torkú és tiszteletben álló személyek kaptak engedélyt laikusként az evangélium felolvasására, kisebb prédikációkra, házasságok és temetések szertartásainak vezetésére.
A XVIII. században több ízben említik a kis templomot oklevelekben, jegyzőkönyvekben, így pl. azt is tudjuk, hogy 1720-ban új oltárral látták el. Grassalkovich Antal idején, 1760 körül arra panaszkodnak a hívek, hogy a templom igen rossz állapotban van, 1771-ben ráadásul villámcsapás is rongálja a tornyát.
Grassalkovich özvegye ekkoriban rendbe tétette, de csak téglával falazták vissza néhány helyen a leomlott részeket (e javítások egy része ma is látható). A későbbiekben azután már nem foglalkoztak a karbantarással, fenn is maradt egy 1772-es jegyzőkönyvben, hogy "a' templom kő-falai nedvesek, a' deszka mennyezet le fog szakadni, a' Toronynak fa munkája meg-romlott, rottadt gerendáit ki kellene cserélni...".
A rossz állapot ellenére valószínűleg folyamatosan használták a templomot 1924-ig, amikor is egy hatalmas vihar május 9-én annyira megrongálta, hogy abban tovább misézni nem lehetett. Ekkor a lebontásáról intézkedtek, hogy a köveit egy új templom felépítésére használják fel; ez szerencsére nem történt meg. Ugyanekkor Schulek János építész terveket készített a templom felújítására, aminek kivitelezése egy teljesen megváltoztatott, háromhajós templomot eredményezett volna. E bővítés nem valósult meg, ami a későbbi restaurációs munkálatok ismeretében szerencsésnek mondható.
A kis templom a második világháborúban kapta a legkomolyabb sérülést; ezt követően már egyértelműen romnak lehetett nevezni, és lassan a teljes pusztulás várt volna rá, ha a 80-as években helyreállítását nem szorgalmazta volna néhány lelkes ember, akiknek hála, most a hévizgyörki Szent Márton-templom újra abban az állapotában látható, amelyben már a hozzáépített toronnyal együtt állt a falu közepén.
A helyreállítás után a restaurált templomot 1988. novemberében adták át a közönségnek, egy héttel a védőszentje, Márton napja után.
A templom feltárása
A helyreállítás előtt 1985-től a templomdombon régészeti feltárást is folytattak - a templom környékén azelőtt csak amatőr "kincsásók" ástak, komoly régészeti feltárás mindaddig nem volt.
Az ásatás meglepő eredménye volt az eredeti alapozásban talált két szarmata sír, melyek mellékleteit elemezve a régészek fontos ismeretekkel lettek gazdagabbak az egész Kárpát-medence ókori történetét illetően is.
Emellett a templom körüli szokásos temetkezési helyek feltárása is megtörtént.
Az is kiderült, hogy a templomban valamikor működött egy kemence is. Ebben valószínűleg az istentiszteletkor használt kenyeret, vagy ostyát süthették meg, és eredetileg egy jómódú lakóház kemencéje lehetett - erre utalnak a leletként előkerült XVI-XVII. századi kályhaszemek töredékei.
A régészeti kutatás a templom hat nagyobb építési periódusát tudta megkülönböztetni, és napvilágra hozta egy vörös homokkőből készült keresztelőmedence maradványait is az egykori kemence alól.
<i>A leírás a templom átadására megjelent múzeumi kiadvány (Múzeumi Füzetek 39. szám, ISBN 9837148 07 8, Petőfi Múzeum, Aszód, szerk.: Asztalos István) és saját kutatások alapján készült a templom geoládájához.</i>
|  |
