Igen, a köd megbolondít. Erről jut eszembe egy elég kellemetlen helyzet, amikor úgyszintén jól fogott volna egy ilyen GPS vevőkészülék. Októberben történt, erdőhatár fölött, alpesi zónában, de nem tarajon, nem hegygerincen vagy hegylábon, ahol a lejtés vonalai is segítenek tartani az irányt a tetőn. Egy hatalmas, lapos alpesi legelő volt. Semmi ösvény (csak fű, fű meg áfonyabokrok), semmi turistajelzés, és semmi gerincvonal. Egy meglévő forrást kerestünk, hogy mellette húzzuk fel a sátrat, de késésben voltunk, besötétedett (október végén ez hamar történik), majd ráadásul rettenetesen sűrű köd képződött, és elkezdett cseperegni a havas eső – mindez egy-két perccel azelőtt, hogy megtaláltuk a forrást. Vizet vettünk, és tovább mentünk egy sima alkalmas helyre sátrat húzni. Ott derült ki a szomorú valóság, hogy a túratársam hátizsákjáról valahogy eltűnt, kiesett/leesett a sátor rúdjainak és szegeinek a zacskója. Nálam megvoltak a külső és a belső fal szövetei, de csak annyi. Nem tudtuk, hol és mikor veszíthette el, reggel, délben vagy este. A ködös, havas esős éjszakában, az ösvénytelen lapos tetőről kiindulva őrültségnek tűnt, hogy megkeressük, ezért azt mondtuk, hogy megkeressük a közeli juhászkunyhót, amely mellett nemrég elhaladtunk. Nem volt messze a kunyhó, de egyszerűen nem találtuk! Idegölő volt, hogy ott forgunk körülötte, és nem látjuk. A két fejlámpa fénye elveszett a sűrű ködben és éjszakában. Rengeteget kerestük a kunyhót, és végül csodával határos módon belebotlottam az elvesztett sátorrudas zacskóba. (A túratársam szerint ez isteni csoda volt.) Reggel szikrázó, tiszta idő fogadott, és a sátorból kibújva megpillantottam a kétségbeesetten keresett kunyhót úgy 400-500 méterre.[ előzmény: (64397) Old Eye, 2012.08.23 21:27:51] |