Még gyerekkoromban nyaranta mentünk eleinte még csak vízhordónak, későbbiekben pedig címerezőnek, ahol két héten keresztül minden nap kukoricásban téptük a címert. Naponta egy két kullancsot mindíg kiszedtünk magunkból minden további betegség nélkül. Szerencsére mostanában ritkán találnak meg a dögök.
Később, akkori barátnőmmel, mostani feleségemmel,gyermekeim anyjával túráztunk a lajta parton Hegyeshalom közelében, ahol kullancs csípés után lyme kóros lett. Akkor még nem nagyon hallottak az orvosok róla, sokat próbálkoztak végül is sikerült tünetmentessé tenni, de nem volt olyan egyszerű dolog, mint ahogy néhány helyen lefestik a dolgot. Legalábbis nála nem. Eltünt, előjött, izületi gondok, vérvételek, böszme antibiotikum kúrák, persze penicillin érzékeny a lelkem hogy ne legyen egyszerű a dolog. Azóta retteg a kullancstól. Volt már a betegség óta benne kullancs, de kiszedés után nem hegesedik be a nyoma, hanem folyamatosan nedvedzik. Próbálták kenőccsel, bioptronnal, lézerrel hegesíteni sikertelenül. Eddig csak a szike és a cérna segített.
Kicsit vidámabb, de a lányok kihagyhatják...
Annak idején körbe kerekeztük az országot szintén két hét alatt, (varázslatos 14 nap volt) és ezen a túrán valahol Baja környékén jártunk mikor az út szélén a bozótot síeltem le, és nicsak mi kapaszkodik a cerka végébe, a legvégébe... Először kicsit beparáztam, hogy ki merjem-e tépni (akkor még érzékenyebb volt). Végül is körömmel valahogy kitéptem, túléltem, nem látszik a nyoma... Akkor még nem tudtam hogy csak a kullancs lányok szívnak vért...
|