| Track-adatlap | ||||||||||||||||||||||||
| Track neve: | Északi zöld zemplén |
| ||||||||||||||||||||||
| Tájegység: | Aggteleki-karszt | |||||||||||||||||||||||
| Felhasználó: | olahtamas | |||||||||||||||||||||||
| GPS típusa: | Garmin GPSMAP 60Cx | |||||||||||||||||||||||
| Logolás jellege: | időalapú (4 mp) | |||||||||||||||||||||||
| Bejárás módja: | gyalog | |||||||||||||||||||||||
| Feldolgozta: | zayd, 2010.03.24 19:02 | |||||||||||||||||||||||
Ki volt az aki kitalálta, hogy ...
No de kezdjük az elejétől.
Reggel a 06:15-kor indultunk a keleti pu.-ból, és átszállás nélkül mentünk vele Hidasnémetibe, ahol megszakítva eddigi hagyományainkat, lepecsételtettük a füzetet.
A zöld négyzet jelzésen hamar elértük az északi zöld útvonalát, ami kicsit eltér a füzettől, de jól ki van jelezve.
Az országúton hamar elértük az esőbeállóval is rendelkező pihenőt, majd a vasúti sorompónál a balra vezető szekérúton haladtunk tovább. A Zsujtai kocsmalátogatás után az országútról szépen jelzett letérővel kezdtünk közeledni a Csenkő patak felé, az egyre bozótosabb nyiladékon, amit a végén már balra kitérve kell követni. Ide elfért volna még 1 jelzés, de rövid körültekintés után úgy is rájön az ember merre érdemes menni. Az országút előtti balra térés, kb. 30 méterrel hamarabb van a térképen jelzettnél, de erre is rá lehet érezni, ha visszanézve megnézzük a romos épületre festett jelzést.
A térképen Vámház-aljaként jelölt területnél az északi irányba való kanyar jól ki van jelölve, majd a bozótos túloldalán látható jelzés megközelítését, a vándor szabad döntésére bízta a festő. (mi balról kerültük a dzsungelt, de láttuk a nyomát néhány vállalkozóbb szelemű bozótharcosnak is )
Abaújváron megnéztük az erődtemplomot, majd továbbálltunk. Az országútról való letérő jól jelzett, majd inkább csak a térkép alapján leltünk rá néhány kisebb cserjére festett jelre.
A Hátsó haraszti részen a második balforduló élesebb a térképen megrajzolt nyomvonalnál és jóval közelebb vezet a Hernád partjához.
A Lapis patakon átvezető híd után, a magaslesnél egy kis ösvényen elhagyjuk az árteret, majd a mező szélén, a térkép és a jelzés is a keleti irányt sejteti, így arra mentünk, a zöld négyzet becsatlakozásáig.
A Melczer-keresztet és a Koldusok hídját magunk mögött hagyva, elérünk a zöld kereszt becsatlakozásához, majd belépünk a határsávba. Kezdetben nagyon élveztük a sík, jól járható utat, majd megérkeztünk a Szurok-hegy tövéhez. Itt picit keresgéltem a jeleket, mert azok nem a magát adó út mentén, hanem attól jobbra, Magyarország felé vannak, majd neki kezdtünk a meredek határsávnak, hogy meghódíthassuk a csúcsot. A kitartóan emelkedő nyiladékon, határkőtől határkőig haladtunk, néhol megpihenve azokon.
A csúcson túljutva sem tudtunk tempósan haladni, mert a meredek köves nyiladékot nem gyalogútnak tervezték.
Mire leértünk a völgybéli határátkelő és pihenőponthoz, addigra alaposan lefárasztottuk a bokaízületeinket.
Következett a Nagy-hrabó, amire felérve már láttuk, hogy alaposan bele kell húznunk, ha még világosban el akarjuk érni a Drahos-rétet. Igen csak szürkült, mire nekikezdtünk a rét átvágásának, hogy az országos kéken ereszkedhessünk le Hollóházára.
A második napon, reggel korán indultunk, mert szerettünk volna eljutni Mikóházáig.
Az előző napi kilépőponthoz visszamenve, megkezdtük a küzdelmet a nehezen járható sziklás tereppel, és a szintvonalakkal.
A Nagy-Milicnél még reménykedtünk, de a Tolvaj-hegynél büszkeségünket alábbhagyva, nadrágfékes ereszkedési technikával jutottunk le, és itt már kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy vajon meddig tudunk majd eljutni sötétedésig.
Végül a XVII.40.-es határkőnél induló szekérúton ereszkedtünk le Vilyvitányba, ahol a temetőnél érkeztünk be a faluba és rögvest nekiestünk a nyomós kútnak, mert vízkészleteink már teljesen megcsappantak.
A busz megérkezéséig, melynek az időpontját csak a falubeliek szájhagyomány útján terjedő meséiből próbáltuk kihámozni, néhány serital fogyasztásával múlattuk az időt.
Végül mire az utolsó mondabeli időpont is elmúlt 15 perccel, ezért nekiindultunk gyalogszerrel, az országútnak.
Amikor 1 megállót már lebicegtünk, akkor találkoztunk szembe, a forduló felé tartó busszal, így a remény újra feléledt bennünk, hogy mégsem kell a szállásig gyalogolnunk, s lőn 2 perc múlva meg is jött a busz, mintegy 40 perces késéssel a táblán szereplő menetrendhez képest. Persze ezután még maradt másfél kilométernyi gyalogolásunk, de a ránk váró borsóleves és töltött káposzta gondolata, segített a táv gyors leküzdésében.
A harmadik napon sikerült leghamarabb elindulnunk Mikóházáról, de ebben nagy szerepe volt az óraállításnak.
Úgy döntöttünk, hogy a tegnap kimaradt szakasszal kezdünk, így elindultunk Felsőregmec felé. A faluban kicsit eltér a térkép és a festés, de a jelzések jól követhetőek.
A határ előtti szakaszon is van egy kis kitérő a térképhez képest, majd a közvetlen határsávba való bevezető ösvény mellett majdnem továbbmentünk, pedig jól ki van jelezve, csak a térkép alapján nem számítottunk rá, és éppen a közben eleredt eső elleni védelmi felszerelést igazgattuk.
A továbbiakban a határköveket hagytuk magunk mögött , míg el nem értük a XVII.40.-es határkövet. Innen visszafordultunk, és egy az előző napinál jobban járható szekérúton mentünk le Vilyvitányba. Itt ért a meglepetés, hogy a busz, most időben elment előttünk, és a kocsma is zárva 11-14 ig.
Szerencsére az alsó kocsma csaposát sikerült rávennünk, hogy kinyisson, és gyorsan feltöltöttük magunkat.
Ismét erőre kapva, átsuhantunk Mikóházára, hogy megkezdjük a napi eredeti tervezett útvonalunkat. A kocsma sajnos itt sem volt nyitva. Pont a hazatérő tehenekkel érkeztünk a tehenészetbe, ahol meglepően, az idegeneknek belépni tilos tábla vonalát keresztezi, a harsányan felfestett jelzés. No de mivel, nem vagyunk mi UFO-k, ezért keresztülmentünk a tehenészeten a jelzéseket követve, és a villanypásztorokat átlépve.
Végül Széphalomig tudtunk teljesíteni. Itt a busz érkezéséig gyorsan bedobtunk egy forró halászlevet, és így kissé átmelegedve álhattunk be, a buszmegálló beállójába a közben ismét rákezdett eső miatt, no meg abban reménykedve, hogy jön egy busz. Amikor elkezdtek gyülekezni az emberek a megállóban, akkor már egyre bizakodóbbak lettünk, és kitartásunk meg hozta a gyümölcsét, illetőleg a buszt, amivel még a tervezett vonatot is elértük.
Epilógus: Aki a határsáv vonalát meghúzta, az feltehetőleg nem arra számított, hogy erre a vonalra valaki túrát fog kiírni. Mivel az illetőnek a papíron a legkönnyebb, csúcsokat összekötő vonalakat húznia.
Az, hogy közben 5 méteres vízmosta szakadékokon, bokatörő köves hegycsúcsokon, a megállhatóság határát súroló meredekeken vezet ez a vonal, az nem volt szempont. Aki ide tervez utat, az a szokásos sebességének felével-kétharmadával számoljon.
Egyszóval, csak kalandvágyóknak !
Képek: http://kep.tar.hu/olahtamas2006/50387304#2
Trackgombócokat töröltem. 090501 zayd
[track vágása 100311 baggio]
A feltöltött fájl:
aggtelek.gdb
Automatikusan készült track-űrlap tájegységekre bontott trackekből, eredeti: Zempléni-hegység
Felhasználónevedet és jelszavadat a geocaching.hu oldalon is használhatod!
[ kezdőlap ] [ térkép ] [ + felmérések ~ ] [ + útvonalak ~ ] [ + poi ~ ] [ belépés ] [ faq ] [fórum] [partnerek] [email]A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
Az itt található anyagok előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használhatók fel. jogi tudnivalók