Konkrét hivatkozást nem adtál, helyette az egész netet ajánlottad (jó nagy falat), illetve egy website nevének egy részét (az sem kevés).
Úgy gondolom, hogy te, mint az internetet készségszinten használó ember képes vagy néhány google keresést indítani.
A kérdéses website nevének megadott részére ráguglizva ( precízen: a www.google.hu keresőablakába beírva ) a legelső találat lesz.
A Garmin programozói egy stabil firmware-t is nehezen tudnak összehozni (az O6xx sorozatnál volt amelyikhez alig két nap után ki kellett adni a javítást). Ha a programozóit ilyen rosszul választja ki a Garmin, akkor miért kellene elhinnem, hogy a mérnökeit jobban megválogatja?
Mi köze a firmware-nek az akkumulátortöltéshez?!
Az akkumulátortöltés pont ugyanúgy van megoldva, ahogy a GPS vevő vagy a soros kommunikáció. Vesznek egy célhardvert valakitől aki ilyeneket fejleszt, beforrasztják, és kész. A töltőáramkör mindent elintéz önállóan, az eszköz csak néhány flagen keresztül beszélget vele ( esetleg soros interfészen ).
Nem linkelem be, de azt hiszem Te sem vitatod, hogy a GPS vevőkészülékekben is elterjedten használt NiMeH akkumulátorok gyorstöltése során a feltöltöttség detektálásának egyik módja - egyebek mellett - a hőmérséklet változásának figyelése. Szintén nem linkelem be, mert közismert tény, hogy a műanyag rosszul vezeti a hőt, tehát erős a gyanúm, hogy az Oregon teljes egészében műanyagból készült elemfészkében nincs olyan érzékelő, amelyik az akkucellák hőmérsékletét akár együtt, akár külön-külön figyelné. Ha a Garmin mérnökei igazán jó töltőt akartak az Oregonba építeni, akkor miért hagyták ki a jó töltőkre jellemző egyik funkciót? Ha ezen spóroltak, akkor hogyan higgyem el, hogy a NDV figyelő áramkörön nem spóroltak?
A műanyag valóban rossz hővezető, de ez két okból teljesen lényegtelen.
a) a töltés aránylag lassú folyamat, néhány másodperc ide vagy oda nem oszt, nem szoroz.
b) soha, sehol nem mérnek akkumulátorhőmérsékletet az eszközben. Mindig az akkumulátortokon belül mérik. Az ilyen akkukban van egy NTC és van ( minimum ) egy plusz terminál amin keresztül a töltőáramkör ki tudja olvasni.
De nem feltételenül szükséges a hőmérséklet mérése, a dV/dt figyelés vagy akár egy sima időzítő ( esetleg ezek kombinációja ) adott esetben pont olyan jó. A valóságban leggyakrabban mindhármat egyszerre szokták használni.
( Egyébként nem értem, hogy hogy jön ide a gyorstöltés? )
"A nikkel alapú akkumulátorok károsodás nélkül túltölthetők ha elég kicsi a töltőáram."
Annak ellenére, hogy a nikkel alapú akkumulátorok elég kicsi töltőárammal - szerinted - károsodás nélkül túltölthetőek, ennek ellenére a teljes feltöltődés után mégsem ajánlott őket néhány napnál tovább csepptöltésen hagyni (pedig ott elegendően kicsi a töltőáram):
"After full charge, the NiCd battery receives a trickle charge of 0.05–0.1C to compensate for self-discharge. To reduce possible overcharge, charger designers aim for the lowest possible trickle charge current. In spite of this, it is best not to leave nickel-based batteries in a charger for more than a few days. Remove them and recharge before use."
A forrás majdnem elfelejtettem linkelni
Nem lehetséges, hogy azért ajánlott levenni a töltőről, mert pár hét után a csepp(túl)töltés mégis csak megrongálhatja a kellően kicsi töltőárammal - állítólag - károsodás nélkül túltölthető akkut? Nem lehetséges, hogy inkább Neked kellene revideálni az álláspontodat, és mégiscsak az általad javasolt Battery University tudja a fankót?
No, mégiscsak rá tudtál guglizni? :P
Ha elég kicsi a töltőáram ( C/10 vagy kevesebb ) akkor jellemzően maradó károsodás nélkül, hosszú ideig ( akár 1 évig ) túl lehet tölteni ezeket az akkukat. Ezt mindig a gyártó mondja meg az adott akkumulátorra, sajnos nem lehet megúszni az utánanézést ha az ember hetekig-hónapokig töltőn akarja hagyni a cuccot.
Vannak olyan típusok, amik jobban bírják a folyamatos ( csepp- ) töltést, vannak olyanok, amelyek kevésbé. A BU általánosan fogalmaz, és a biztonság javára.
És itt a trickle charge-ról beszél, ami magyarul csepptöltés. Aminek az a célja, hogy feltöltve tartsa az akkut. Az előzőleg már teljesen feltöltött akkut. Azaz készenléti üzem. Erre alapvetően kevéssé alkalmasak a Ni alapú akkuk. Illetve a legtöbb akkumulátortípus, kivéve az ólomakkumulátorokat. Amelyik alkalmas, annál is számolni kell az elektródák passziválódással, azaz a használatba vételt követően néhány teljes ciklus ( tipikusan 3-5 ) után érik el az eredeti kapacitásukat és terhelhetőségüket.
Csepptöltésnél nem a feltöltés a cél, hanem a töltött állapot fenntartása. A cella kapacitás sokszorosának megfelelő mennyiségű energiát engedünk keresztül a csepptöltés folyamán az akkumulátoron.
De amiről eredetileg szó volt, az a cellák inhomogenitásából eredő túltöltés ( illetve mélykisütés ). Ott az idő limitált ( ha van annyi esze a usernek hogy nem hagyja a töltőn az eszközt örökké* ), és a pluszban átengedett energia a teljes cellakapacitás töredéke.
*A modern töltőáramkörök ezt is okosan kezelik, nem folyamatosan engedik az áramot a töltött akkura, hanem időnként, impulzusokban töltenek rá egy kicsit.
Nem tudom linkelni, de saját tapasztalatom, amit bármikor tudok reprodukálni, hogy az egy csomagban vásárolt, egyformának látszó, azonos névleges kapacitású akkumulátorok között is van kisebb-nagyobb különbség. (Legalább is az IPC-1-es töltőm szerint, ami vélhetően nem téved nagyot.) Álmoskönyv helyettt itt megtalálható, miféle problémákat okoz, az eltérő cellák sorbakötése.
Tök felesleges linkelni, a nyers cellák valóban 15-20%-ot szórnak, ezt én is tudom, és a gyártóknál is utána lehet nézni. Van mikrovezérlős töltőm ( Bantamtek BC6-10 ), válogattam össze is nem egyszer kapacitás szerint cellákat ( régebben analóg méréssel is ), tényleg ez a helyzet.
Az eltérő cellák sorbakötése alatt elsősorban az eltérő gyártótól származó és/vagy eltérő típusú és/vagy eltérő kapacitású és/vagy eltérő állapotú ( korú, ciklust teljesített ) cellák sorbakötését szokták érteni.
Ha azonos cellák vannak sorbakötve, és az egyik számottevően rosszabb, mint a többi, az nem normális üzem, hanem hiba.
Az új celláknál fennálló 15-20%-os eltérés a napi használat során nem jelent semmit. Mind a töltők, mind a működtetett berendezések, mind az akkuk remekül tolerálják. Ezért gyártanak ekkora szórással a gyártók; mert kisebb szórással drágább lenne, a nagyobb pedig problémákat okozna a felhasználónál.
Vannak érzékenyebb / extrémebb alkalmazások, ahol tényleg fontos, hogy ne legyenek gyengébb cellák a pakkban, ezeknél szokás 5%-os illetve 1%-os tűrésen belül összeválogatni a cellákat ( pl. modellezés ). Az ilyen pakkoknál 1-nél lényegesen nagyobb szorzó van a nyers cellákból épített telep árához képest.
A Garmin GPS nem ilyen felhasználás.
[ előzmény: (74351) KoLa, 2015.11.25 18:57:48] |